Le Bourget Képáradat

Péntek hajnali 6-kor keltem, hogy elérjem a TGV-t, ami Párizsba megy - mindezt a légiszalon kedvéért.

Már maga a TGV is egy kicsit szürreális élmény - bár már utaztam rajta, de ez alkalommal annyira simán gördült, hogy szédülni kezdtem: kint halad a táj, én meg nem érzékeltem belőle semmit. Két óra repesztés után máris Párizs, ahol egy óra alatt átverekedtem magam a metróhálózaton és a tömegen. A Le Bourget reptér, (ahol a kiállítás is helyet kap) volt Párizs első repülőtere 1919-ben (!), de ma már csak csak privát célra és persze a repülőnapra használatos, a légitársaságok a sokkal nagyobb CdG-re repülnek. 

Jobbra egy emeletes, balra a sárga posta-TGV

A reptéren persze már hatalmas tömeg volt, de gyorsan elmerültem a rengeteg látnivalóban, így már kb fel se tűnt, hogy néha könyökharcot kell vívni a szorosabb helyeken.

Indításnak egy halom nagyvas és pár Ariane rakéta a háttérben

Amit tudni érdemes: az esemény  inkább szakkiállítás és vásár, mint repülőnap. A legtöbb, a nemzetközi repülési és űrkutatási piacra termékeket gyártó vállalat képviselteti magát, legyen az katonai, vagy polgári, a burkolatok, öntvények gyártóitól a rakétákig minden megtalálható itt. Gyakran új fejlesztéseket, típusokat is itt mutatnak be elsőként a nemzetközi (vásárló)közönségnek.

A statikus kiállítás igazi csemege volt, drónok minden mennyiségben és minden méretben, légvédelmi rendszerek, repülők a polgári UL kategóriás, kis- és nagy utasszállítóktól, COIN feladatkörű és komoly vadászbombázókig minden, ami szem-száj ingere.

(akit nem érdekelnek a repülők, görgessen :D )

Igazából felsorolni is hosszú lenne, inkább itt van pár kép:

Mezőgazdasági permetezőből dzsungelbombázó a költséghatékonyság jegyében

 

Az olasz dizájn csúcsa és személyes kedvenc business gépem: Piaggio P.180 Avanti

 

 

Autogiró - nem könnyű elhinni, hogy ez komolyan repül is :)

És most csak azok közül válogattam, amik nem fértek fel a fb albumba!

A légibemutatók közül nagyon menő volt az E-Fan, Az Airbus elektromos csőlégcsavaros kisgépe és az A350XWB, amit most láttam először. Az A380 noha nem új, a brutális méreteivel még mindig lenyűgöző! Szerepelt a Rafale is kötelező módon, dobhártyaszaggató hajtóművekkel és dinamikus manőverekkel. Egy rövid program erejéig itt volt a Patrouille de France is, akik leginkább a szoros kötelékeket és alakzatváltásokat gyakorolták. Az igazat megvallva, a Frecce Tricolori jobban csinálja a show-t, de nem akarok elégedetlen lenni, szokásosan profik voltak.

A hatalmas csarnokokban a világ minden tájáról jövő vállalatok közül lehetett mazsolázni. A céges standok négy hatalmas csarnokban terültek el.

A kiállítás egyben állásbörze is, így a neves francia cégeknél (Thales, Dassault, Zodiac, Safran, Snecma...) hosszú sorokban álltak a reménybeli alkalmazottak CV-t szorongatva... És még én is találtam egy céget akik gépészeti célú nanotechnológiás bevonatokkal foglalkoznak :)

Az ESA és a francia CNES sem maradt otthon, persze a  fő attrakció a "Csuri-üstökös" és Rosetta/Philae modellek voltak.

A rengeteg látnivalót 7 óra alatt se tudtam mind megnézni. Nagy élmény volt még, hogy az amerikai statikus soron be lehetett menni a gépek közé - így belülről is megnézhettem a Chinookot és a Herculest is. A katonák pedig rendkívül barátságosak és szívesen mesélnek a technikáról. (Nagy respect, mert nem lehet könnyű egy nap több ezer idióta turista kérdéseire válaszolni...) Következzenek az amerikai szekció képei.

Hatkor zárt a bazár, Este még a vonat indulásáig volt egy kis időm, így nem tétlenkedtem és tettem egy rövid sétát Párizsban, ha már egyszer ott voltam :)

 

Érdemes megemlíteni, hogy Pont des Arts-on többé már nem lehet lakatokat elhelyezni - a becslések szerint 45 tonnányi lakat volt a hídon, ami túlterhelte az egész szerkezetet, így levágták mind és leburkolták a korlátokat. A hagyományos bádog Eiffeltorony-árusok pedig haladnak a korral és már szelfibotot is lehet kapni náluk! :)

Az alvós vonattal pedig éjfélre haza is értem.

MárciusÁprilis 1.

Hű nagy elmaradásaim vannak asszem, kiment a fejemből, hogy írjak ide!

Na szóval:

Februárban ugye csináltam a gyakorlatot, hó végére kellett egy beszámolót ( kb. cikket ) írni a munkáról, ez egész jól sikerült, ezúttal is hála a segítségért a témavezetőmnek!(Ha érdekel, itt elérhető, saját felelősségre)

Még meg sem száradt a tinta rajta, de már kezdődtek az órák, két hónapig előadások/gyakorlatok voltak, amik lényegesen jobban tetszettek mint az előző, pár kifejezetten jó prof is előfordult. Ami még mindig gondot okoz nekem, hogy egy tárgyat több prof tart, így elég kusza az anyag meg a jegyzetek. A terhelés nem vészes, kb 20 órányi egy héten.
Volt:

• System Design (még meg kell érteni, mire akar kilyukadni), 
• Physical Chemistry (hát ez elég vegyes, van ismerős,  jó és elég zavaros része is),
• Semiconductor Physics (azt hiszed, hogy érted, de nem), 
• Drug delivery (nem volt sok újdonság, kicsit gagyi tárgy),
• MEMS (na ez elég jó) 
• illetve kellett projektfeladat keretében 3-an csináltunk kiselőadást 30 percben (témánk: Nanotech az iparban) - na ez az amikor senki sem csinál semmit, majd az utolsó nap kell összehegeszteni az egészet meg kidobálni 20 fölösleges slide-ot a többiek részéből.... A lényeg, hogy végül sikerült.

Szabadidős tevékenység keretében pedig a már évek óta tervezett, de csak nemrég vett quadkoptert röptetem :)

 

Kb 40 centis jószág 150-200 grammal, szóval nem egy óriás, de cserébe nagyon agilis, jó móka! Egy gond van vele: elég komoly spirálba kerül aki elkezdi: plusz akksit venni, töltőt, cserélni a törött darabokat, propellert, és akkor már kamerát meg 3D nyomtatott vázat lenne jó... a határ a csillagos ég. Egyelőre alapvető műrepülő figurákat próbálok megtanulni, szerencsére jól bírja az esést :)

Egy brazil sráccal közösen szoktunk röpködni menni, aki egy sajátot épít. Néha figyelni kell az ütközésveszélyre is :)

Folyt. köv... (ígérem, gyorsabban és keresek több képet is)

Fun Fact!

Azt tudtátok, hogy a templomablakon a színes mozaikok a bennük lévő fém nanorészecskék felületi plazmon rezonanciájának eredményeképp színesek? :)

Az üvegben levő (jelen esetben arany) nanorészecskék méretétől függően különböző hullámhosszú fény tud kölcsönhatásba lépni velük és mások fognak áthaladni az üvegen. A különböző fémek is eltérő módon nyelik el a befjövő fény egy részét.

Gyakorlatilag 600 éve használják ugyanazt a jelenséget, mint amit mi is vizsgáltunk a kutatásban!

http://en.wikipedia.org/wiki/Stained_glass#Colours
http://en.wikipedia.org/wiki/Plasmon#Surface_plasmons

MárciusÁprilis 2. (EBEC)

Még márciusban csak úgy jelentkeztünk az EBEC mérnökversenyre (European BEST Engineering Challenge) két francia és egy indiai sráccal (mindannyian az évfolyamból), csak úgy kíváncsiságból.

Az első forduló az egyetemen (INSA) belüli csapatok között zajlott, sajnos egy másik rendezvény miatt eléggé kevés résztvevővel. Mi a "Team Design" feladatot választottuk, ahol 4 óra alatt és minimális alapanyag felhasználásával (hungarocell, Red Bull, PVC, papír/karton, ceruza, bubifólia, pillecukor stb., minden volt) kellett egy tojást "kilőni" minél messzebbre, ugyanakkor épségben is érjen földet. Egyfajta rámpáról indítottuk a "lövedéket", gumiszalaggal - az esztétika nem jutott szerephez sajnos :)

 

A képeken fejjel lefelé van, a két palack a lábak voltak :)

A végleges megoldás kissé ad hoc megoldásokat tartalmazott, de nagyszerűen működött. Ebben csak reménykedni tudtunk, mert nem maradt időnk a tesztelésre. Az országos fordulóban így mi képviseltük az egyetemet!

A második etap néhány héttel később volt. Ez a forduló már komolyabb, két napos esemény volt, első nap a team design, másnap egy elméleti jellegű prezentációs feladatot kellett abszolválni. A team design feladat két sztenderd csomag rizs 40-50 cm magasságba való felemelése volt, úgy, hogy egymás után és egymásra kellett tenni azokat. A szabadsági fokok száma fontos volt a gépezetnél. Az eddigiekhez hasonlóan a minimális anyagfelhasználás is fontos szempont volt.

A "nagy ötlet" az volt, hogy a keret négy sarkából irányított zsinórok adják a pozicionálást és az emelési funkciót is. (talán a kikötői keretes daru, vagy valami hasonló lehetne a jó hasonlat) Bár két ember összehangolt "munkája" kell így hozzá, egy csomó melós szerkezetet meg tudtunk spórolni. Szerintem pofonegyszerű és közben hatékony megoldás lett. Sajnos nem lett nagyon szép, főleg a kaotikusan lógó zsinórok miatt. Ami nagyon meglepő volt, hogy a mi ötletünk gyakorlatilag teljesen különbözött a többiektől, akik a klasszikus daru különböző reinkarnációit valósították meg. Eredetiségből így meg is kaptuk a max pontot, de a dizájn hagyott maga után kívánnivalót, így másodikként végeztünk az összesítésben.

Kicsit kaotikusan néz ki üresen

Április vége felé pedig rendesen besűrűsödött az egyetemi tennivalók listája is, több prezentációt, beadandót kellett csinálni és most május elején két hét alatt lezavarták a vizsgákat is.

Egy nagyon kocka bejegyzés

Ideje megint jelentkeznem a pipetták és spektroszkópok közül :)

A síelés nagyszerűen lezajlott, mindenféle balesetet nélkülözve szerencsére, jó volt, szép volt, hideg volt. Az utolsó napokon meg olyan köd, hogy kb azt se láttam, merre van a lefele...

Múlt héten aztán irány vissza a laborba, és végül sikerült összeszenvedni a végleges kísérleti berendezést, de néha már nagyon elegem volt... A pénteki kajaidő mentette meg a helyzetet, az egész labor palacsintát zabált ebédre Fête de  Chandeleur alkalmából ciderrel öblítve :)

Ez az ünnep a Gyertyaszentelő Boldogasszony itteni megfelelője, és ilyenkor szokás palacsintázni is (crêpes ), minthogy az is kerek meg sárga, mint a nap (jön a tavaaaasz meg a napos idő, rendkívül bonyolult metafora).

Szóval ez volt a nap fénypontja, utána megint szívás persze. Cserébe mostmár eléggé kész van a kísérleti elrendezés:

  

A lézer a kép teteje felől érkezik a dobozba, ami egy motoros tükörrendszer, ami egy Labviewből vezérelt USB-ről kapja a jelet, így lehet periodikusan irányítani a nyalábot a fekete állványra, ahol a folyadékban pihenő aranyfóliáról végzzük az ablációt. Az eredmény meg a pirosas oldat :)

plusz laboros képek

Úgyhogy most rohamtempóban történik az "aranyos kis" (na jó, ez nagyon rossz volt, bocs) oldatok gyártása, hogy legyen elég adat valami konklúzió levonására a hó végéig. A cél az lenne, hogy egy stabil, szűk std. eloszlású mérettartományban tudjunk minél több részecskét előállítani.

Múlt szombaton cserébe nagy plusz volt a CERN látogatás az egyik  diákszövetkezet jóvoltából.
Genf cirka 200 km-re van csak Lyontól, így nem volt nagyon fájdalmas út. A CERN külön kis települést alkot a város mellett, szinte önállóan.

Az általános "diákcsoport" programon vettünk részt asszem: a "Universe of Particles" rettentő hatásos és látványos, a vetítéskor az államat keresgéltem a padlón... itt a kiállításon alapvető infók voltak leginkább az LHC-ről, a Higgs-bozonról és néhány elméletről, az első webszerver viszont meglepett :)

Az ATLAS detektor lelkivilágához is közelebb juthattunk az irányítóterem mellett egy kis összeállítás segítségével, a vészhelyzet gomb külön mókás volt! Ezen túl a kriogén laborban még egy kis agytágítás jutott az LHC nagy kék csöveinek belső elrendezéséről, a különböző szupravezető mágnesek szerepéről, néhány leselejtezett darab segítségével.

Einstein-hasonmás fizikus vezetett minket

A Nagy Kék Cső Kis Szürke Csövekből áll :)

Sajnos magába LHC-ba nem jutottunk le (a föld alatt van kb 100 méterrel), pedig arra nagyon készültem, de a projekt monumentális mérete, elképesztő mérnöki tervezés és megvalósítás így is nagyon átélhető volt. A létesítmény egy csomó "világ leg-je" rekordot tudhat magáénak.

 

Mivel csak amíg ott voltunk, vagy 8 busznyi látogató jött, így csak egy kétórás túra fér bele a kapacitásukba, pedig még órákat elbóklásztam volna.

CERN képek

Ezen a héten ami nagy dolog volt, hogy végre TEM (transzmissziós elektronmikroszkóp) -el láthatóvá tettük az annyira rejtélyes nanorészecskéket, amit eddig csak közvetve tudtunk jellemezni, de itt az igazság feketén-fehéren:

Au nanorészecske TEM képe

Hát szóval így néznek ki. Nem egészen úgy, amit vártunk, ugyanis a részecskék összetapadtak nagyobb aggregátumokká, ez a követkető megoldanó probléma. Így is figyelemreméltó, milyen kicsi részecskékkel dolgozunk, a legtöbb önállóan a 10 nanométert se éri el (és ezek okozzák az oldatok piros színét) ...

Kicsit egyhangúnak tűnhet, hogy csak a tudományban lubickolok látszólag, de most kivételesen nem bánom, a szakmai gyak jól leköt, a témavezetőm igazán nagyszerű, mindig akad új kihívás és jófej emberek dolgoznak ott!
Szóval hétfőn megint irány a labor! :)


*****Következő adásunkban meglepi!*****

Interstellar

A héten volt alkalmam moziban megnézni a hatalmas médiakampánnyal beharangozott alkotást eredeti (angol) hanggal és francia feliratokkal (asszem ez az ultimate nyelvgyakorlás :) ).

A mozizás már eleve furán indult, a tömeg az ajtó kinyitása után székfoglalósdit játszott, szóval versenyezni kellett a jó helyekért. A következő furcsaság, hogy a reklámok között a Far Cry 4 is ott volt egy hosszú trailerrel, számítógépes játékot még nem láttam (moziban vagy tv-ben) reklámozni!

A film maga ambivalens érzéseket hagyott bennem. Külön szedném a technikai és dramaturgiai meglátásokat. A történetet nem írom le, minden hibája ellenére egy jó film lett, érdemes megnézni. Szóval innentől úgy veszem, hogy aki olvassa, az látta is a filmet :)

A film egy sci-fi eposz, ehhez hasonlóan epikus hosszúsággal, de még így is vannak kidolgozatlan szálak, logikai bukfencek, főleg az elején, amikor még a Földön zajlanak az események. A túl sok, vagy inkább túlzottan érzelmessé hangolt részek egy idő után elvesztették a hatásukat és kicsit már unalmas volt. Hasonlóan, kevesebb monumentális zene jobb lett volna. Hans Zimmer ezúttal túllőtt a célon, minden rázós szituációban, dübörgött a Dolby Surround. Szerintem a főhősünknek meg kellett volna halnia a végén, a szirupos befejezés már túl sok volt nekem.

Cserébe a látvány lenyűgöző, már ezért érdemes volt eljönni moziba. A Szaturnusz elérésétől végig gyönyörűek az űrbeli képek. A fekete lyuk is áll-leejtően szép, brutális, nagyon király. Az űrbeli mozgások korrektül néznek ki.

Most jön a szőrszálhasogatás:

Az idődilatáció jó és ötletes elem, ráadásul eléggé realisztikus, de itt is túlhúzták a megvalósítást az "1 óra telik el, amíg a Földön 7 év"-vel a vizes bolygón. Egy ilyen durva idődilatáció már belül lenne a fekete lyuk eseményhorizontján. Egyáltalán, minek leszállni a vizes bolygón, amikor a megacunamit az űrből is látni kéne, nem beszélve az érzékelőkről és robotokról? A felszínt végigfotózni nem nagy kunszt. Nem beszélve arról, hogy  hamarosan valószínűleg darabokra szakad a bolygó a durva gravitációs vonzás miatt.

A jeges bolygón eleve a fagyott felhők jelenléte a légkörben (WTF?), és ugyancsak, egy szimpla robot meg tudná állapítani, hogy a bolygó tök lakhatatlan.

A leszállóegység teljesen a dizájnerek agyszüleménye, gyakorlatilag üzemanyag nélkül közlekedik. A Földről ugye egy bazinagy rakéta juttatta fel az állomáshoz, (ez rendben van), míg a külső bolygókon önerőből, vidáman feljut orbitális pályára (itt ugyanúgy egy hasonlóan bazinagy rakéta kéne, mivelhogy a gravitáció nem számottevően kisebb...). Ugyanez igaz a teherszállító izére. Utána még ráadásul visszaemelik vele a fő űrhajót szuborbitálisról a megfelelő pályára (eh...), az egész "a magányos tudós megőrül és ámokfutásba kezd" rész teljesen felesleges izgalomkeltés egy elég gagyi motivációval.  Sajnos több ehhez hasonló, a valóságtól elrugaszkodott rész van a film második felében. 

Az exobolygók mintha egymás mellett lennének (mint a Föld-Hold távolság), eljutni az egyikről a másikra az űrhajó újratöltését igényelné a valóságban. A leszállások a bolygókra pedig feleslegesek. Ilyenkor egy rover (robot) lebocsátása megoldja ugyanazon feladatokat és nem kockáztat emberéletet, főleg, ha szűkén vannak az üzemanyagnak és legénységnek is. Oké, a robotok, TARS és CASE menő volt, azt meg kell hagyni. :)

Megtévesztő, hogy Kip Thorne volt a tudományos munkatárs a film során, és a filmet is a realisztikusságával hirdetik. A fekete lyuk és a féregjárat kidolgozásában vett részt, amelyek tényleg lenyűgözőek lettek. Más esetekben azonban Nolan a saját feje után ment sajnos.

Kár, hogy a forgatókönyv butaságai bosszantóak, a közepe felé pedig kicsit unalmas is lehet, egyébként nagyon élveztem volna. Azt meg tudom érteni, hogy a történetet valamennyire előtérbe kellett helyezni a realisztikus fizikával szemben, de időnként szükségtelen és a végkimenetel szempontjából nem túl fontos epizódok is bekerültek. Ugyanakkor elvileg kivágtak részeket, mert így is nagyon hosszú lett a film.

Összegzésül, ha nem a realitást nézed, nagyszerű űreposz, gyönyörű látvánnyal (mondtam már, hogy brutálisan szép?), de ha reális sci-fit vársz, akkor elég nagy csalódás. Van, amiben pedig túl sok: hangerőben, drámában, feleslegesnek érződő problémákban,a főhős életének hosszában. :) Nagyon akarták, hogy drámai és fordulatos legyen, de nekem néha inkább kínos volt. Ettől függetlenül remek vizuális és technikai inspiráció és gondolkodtató témák szerepelnek benne. A sci-fi rajongó bennem 8/10-et ad rá, a mérnök énem 6/10-et: 7/10

Vissza a jövőbe (Lyonba)

Körülbelül két hete újra gall földön vagyok, ez a két hét viszont rettentő zsúfoltan telt. A megérkezés másnapján máris elkezdtem a szakmai gyakorlatot az ILM-nél, itt teljes munkaidőben, 9-6-ig dolgozom. (Most kivételesen áldom a déli általános ebédszünetet, igen jól jön :) ) Jelenleg a kísérleti rendszer összeállítása a feladat, ami az előzetes elképzelésemhez képest jóval sokrétűbbnek és bonyolultabbnak. bizonyult. Sajnos emiatt máris csúszásban van az eredeti ütemterv, de remélem így is sikerül eredményeket elérni.
Ami kevésbé oké, hogy közben óráim meg vizsgáim voltak, és az eredetileg is feszített tempóba elég nehéz volt ezeket beilleszteni, olyanok is lettek a vizsgáim... Na de most már csak a laborra kell koncentrálni.
Összességében rendesen be vagyok fogva, aludni meg filmet nézni járok haza kb, boltba is csak hetente jutok el. De ez sokkal jobb és érdekesebb, mint a tavalyi félév, amikor rengeteg fölös időm volt értelmes tevékenység nélkül.

Aki közelebbről is érdeklődik a téma iránt:

a feladat maga PLAL (Pulsed Laser Ablation in Liquid) módszerrel előállított nanorészecskék vizsgálata lesz többféle módon (TEM, spektroszkópia, lumineszencia), hogy a folyamatot pontosabban meg lehessen ismerni. Ha lesz idő, akkor a részecskék felületi kémiája is bejátszhat, ami a későbbi alkalmazások számára lehet hasznos.

Egyelőre két hét alatt az optikai rendszer felépítése és a tükörrendszer programozása zajlik. A fény útját szabályozó lencsék és tükrök rendszerét jópofa módon, mintegy Lego-szerű egységes elemekből lehet összecsavarozni, így jóval egyszerűbb az építés, a tükröket (a képen a fekete doboz) meg Labview-ből fogjuk irányítani.

Az optika egy része tükrökkel

USB-ről kivezetett háromszögjellel lesz vezérelve, ha sikerül a másik felét is megodani :)

Szerencsére az ottani kutatók és doktoranduszok jófejek és segítőkészek, ha valami problémám akad, gyorsan jön a segítség, így eddig nagyon simán haladtam a tennivalókkal. De még rengeteg van még hátra.

Kis galéria az eddigiekről

PLAL-ról videó itt

Tök jó idő van itt egyébként, 5-10 fok közötti nappali hőmérséklettel, cserébe erős széllel... egy nap viszont folyamatosan szakadt az eső, egész nap beázott cipőben tocsogtam, a villamosmegálló fölötti hatalmas tető bug vagy feature-képpen  mindenhol átengedi az esőt, nem igazán vágom, a látványon kívül mi haszna van.

A több100 négyzetméteren átesik az eső, elég idegesítő, miután
már fél órája baktatsz ázott kabátban és csukában

Szerdára viszont havat mondanak, én lennék a legboldogabb!

Szombaton pedig irány a lassan hagyományos és jól megérdemelt SkiJAM :)
Találtam tavalyról pár fotót, ahogy szántok le a hegyoldalon, ezúttal közzéteszem:

Ez az időmérős szlalomlesikáson készült. Remélem idén szebben fog menni, mert van még mint javítani ezeken a kanyarokon, a bal képen az elhagyott kezemre meg nincs mentségem :)