A járványhelyzet természetesen a vitorlázórepülést is érintette, így elég későn, májusban kezdődhetett meg az idei szezon és az időjárás sem volt túl kegyes július végéig. Sajnos nem volt sok lehetőségem kimenni a reptérre, de most augusztusban mindenképp próbálom kicsit pótolni. Rögtön az első napon ez nagyon is jól sikerült - eddigi leghosszabb repülésemet teljesítettem és minden percét rettentően élveztem!
Mostanában remek idő volt hétvégente és augusztus 8-án is verőfényes napsütésben kezdtük meg az üzemet. Elég későn indultak be aznap a termikek, délig főleg a kezdő oktatás folyt, így kora délutánig a csörlőkötél kihúzását végeztem a startra a kötélhúzó autóval.
Délután a feladatok fogytával lecsaptam az éppen feladat nélkül maradt 5052-es Ka-7-esre próba-szerencse alapon, hátha sikerül fent maradni - akkor még nem tűnt különösebben erősnek az időjárás.
Az év korábbi részével ellentétben ez alkalommal sok minden összejött - a csörlés után nem sokkal, a reptér sarkában sikerült is találnom egy gyenge, kényelmes 0-0.5 m-es termiket, amit türelmesen tekertem hosszú körökön át, míg sikerült a csörlésvégi 300m-ről (QFE - a reptér talajszintje feletti barometrikus magasság, ezt fogom használni a következőkben is) 400m körülre emelkedni. Közben már észrevettem, hogy Budaörs széle felett az egyik Astir jó emelést talált - így gondoltam megpróbálok átjutni oda. A gyártelep szélét még pont el tudtam érni olyan magasságban, amit biztonságosnak ítéltem, de eldöntöttem, hogyha esetleg nem találok emelést, akkor 250m magasságnál elindulok vissza a reptérre. Szerencsére találtam is egy kicsit combosabb, 0.5-1m-es emelést, így itt folytattam a spirálozást. Később, már kényelmes magasságban, kicsit odébb tapogatózva, hirtelen nagyot billentett a gépen egy másik termik - itt volt (számomra) a nap legnagyobb emelése, 3m-es lökésekkel, figyelnem kellett, hogy ne borítson be véletlenül! Rövid időn belül "plafonon" (800 méteren) találtam magam, ahol ott kellett hagynom a még mindig bika emelést és eldobni a megszerzett magasságot. Itt fent már annyira erős volt az idő, hogy hiába indultam el a János-hegy irányába "nagygázon", 110 km/h sebességre gyorsítva a Ka-7-est, folyamatosan emelést jelzett a varió! Végül sikerült lejjebb ereszkedni, itt beiktattam egy kis szemlélődő városnézést - a Duna, Budapest és az egész környék gyönyörűen belátható volt. A kis városnéző túra keretében a János-hegy előtt fordulva, tértem vissza a budaörsi gyártelephez. Szerencsére nem volt nehéz dolgom, a második alkalommal is megtaláltam a termiket a gyártelep felett, ahol újra felemelkedtem a plafonig és így tovább. :)
Végül több, mint egy órát töltöttem el így, miközben egész végig fülig ért a szám, hatalmas élmény volt minden része - az óvatos tapogatózás a termikek után, a termikre helyezkedés, hogy megtaláljam a legjobb emelést, a spirálozás, a kilátás a magasból és a szinte relaxáló utazás, hogy eldobjam a könnyen jött magasságot - csoda, hogy nem akarja abbahagyni az ember? :) Egy óra után viszont már éreztem, hogy fáradok és víz sem volt nálam, így délután 4 óra körül még elsiklottam a maradék magasságot és 1:17 perccel a felszállás után talajt értem - nem volt életem legpontosabb leszállása, de inkább a biztonságra törekedtem, hogy a sok, földön levő géptől megfelelő távolságra érjem el a pályát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése