December!!!

Mindjárt vége a félévnek! Még belegondolni is sok, hogy már 3 hónapot  lehúztam itt.

Innen nézve, kicsit csalódtam a képzésben. Persze a reklámot sosem lehet készpénznek venni, de több bajom is volt ezzel a félévvel. Először is elég kevés tárgyam volt, azok is alapozó jellegűek, ezzel alapvetően nem is lett volna bajom. De túl sok szabadidőm maradt amit nem igazán sikerült hasznosan tölteni, pedig igyekeztem mellette mást is csinálni, sport, kirándulások, városnézés...
A gyakorlati oldala egészen jó, kb kéthetente egy 3-4 órás gyakorlattal, ezek érdekesek voltak, gyakran olyan dolgokkal, amit otthon nem láthattam még (SEM, TEM, electrospinning).
Az "osztálytermi" tárgyak esetén ingadozó az oktatás színvonala, nekem leginkább az akcentus volt a gond, nagyon kell figyelnem még mindig, ha érteni akarom.
Jövő és azutáni héten össz 3 vizsgám lesz, úgyhogy el kell kezdeni tanulni lassan!

Két dologban reménykedem most: a tavaszi szakmai gyakorlat (2x2 hónap) illetve a tárgyak sokkal érdekesebbeknek ígérkeznek. A szakmai gyakorlatra jelentkezés is megérne egy külön írást, röviden, egyáltalán nem olyan egyszerű, mint otthon. Egy előre közölt listából lehetett csak válogatni, komoly veseny volt a jobb helyekért, szabályos állásinterjúra kellett menni a profhoz... Ráadásul az adminisztráció miatt sem lehet csak úgy bejelentkezni valahová.
Ehhez képest nekem az otthoni tapasztalatom "jónapot, van-e itt valami tennivaló, érdekelne a téma" szintű volt, így kisebb meglepetés volt.
Végül lett egy gyakorlati helyem a Institut Lumière Matière -ben, ahol PLAL (Pulsed Laser Ablation in Liquid) módszerrel előállított nanorészecskék fizikája-kémiája illetve a kísérleti rendszer Labview programozása lesz a feladat. Nem lesz könnyű menet, de meglehetősen friss és érdekes a téma.
Videó itt

Az adminisztráció még mindig kiborít... Nem is akarok róla beszélni. (3 hónapja várok a lakástámogatásra)

Sajnos most nem csináltam jó képeket, de a hétvége után ez változni fog, most van a Fête des Lumières, hatalmas tömeg van a városban, a hoteleket csordultig foglalták, állítólag 3 millió turista jön ilyenkor... van mivel pótolni az elmaradt fotókat!

Megpróbáltam kicsit összeszedni, milyen egyéb tanulságokat lehet levonni így ennyi idő után:

• kb megértem, amit a boltban/hivatalban mondanak és én is megértetem magam franciául :)
• a városi közbicikli egy jó dolog, mindenhová azzal járok
• leginkább külföldi/nemzetközi ismerősökre tettem szert, még mindig kevés franciát ismerek (sajnos)
• még mindig nem ismerem ki magam teljesen a metróban, kicsit kaotikusak a megállók, de a helyi BKV jó
• gyönyörű kirándulóhelyek vannak! :)
• ősszel nagyon jó idő volt, pár hete van csak hideg, cserébe hó csak a sípályán lesz

Ééééés 22-én már irány is haza (Lyon-Brüsszel-Bp)!

Addig is a karácsonyi készülődés jegyében egy nagyon mini hóember ( cca. 40x10 mikrométer!) :)

http://personal.ee.surrey.ac.uk/Personal/D.Cox/page7/page7.html

Csavargások

Az ősz során szerencsére nem csak otthon ültem, hanem néha sikerült eljutni kirándulni a környéken. Ebből szedtem össze egy kis élménybeszámolót-képgalériát :)

Az október ebből a szempontból különösen mozgalmasra sikerült.

Október első napjaiban Annecy-ba látogattunk páran spontán csoportba szerveződve. Vonattal körülbelül két órára van Lyontól, az Alpok lábainál. Annecy nem egy nagy hely, az óváros még annál is kisebb, viszont tele szép épületekkel és autentikus/turistacsalogató boltokkal. Egyik nagy vonzereje, a közvetlen közelében levő tó, ami ottjártunkkor tele volt vízisportok képviselőivel a kajaktól a vitorlásig, a bátrabbak a fürdést is bevállalták. A tó másik oldalán már az Alpok magasodik, így egészen különleges látvány. A másik városképet meghatározó elem a vár, ahol nem jártunk végül, cserébe csónakáztunk a tavon :)

Szintén októberben voltam Pérouges-ban egy bolgár ismerőssel. A falucska kb félórányira van Lyontól, egy domb tetjén, egy kisebb erődítményt alkotva (komoly ostromra nem került sor végül). A kőházak még a középkori időkből maradtak meg, a XX. század eleji felújításuknak köszönhetően elég jó állapotban, ma is lakottak, persze leginkább már a turizmus a fő bevételi forrás. Lógott az eső lába, de így is nagyon szép volt, főleg történelem-kedvelőként. :) Extraként egy Panhard-találkozó volt a parkolóban, legalább 15 darab ilyen típusú autóval! :)

Lyonban találkoztam egy itt doktorizó magyar sráccal, akivel jóban lettünk. Több túrát is magunk mögött tudunk már, eze közül az október végi volt a legnagyobb lélegzetű. Föciszakosoknak: a Massif Central egyik nagy alegysége a Massif du Pilat, ami Lyontól délre, St-Étienne-től keletre terül el. Gyakorlatilag ezt a hegységet szeltük át a 27 km-es túra során (kb 8 óra alatt), érintettünk hegyetőt, tavat és völgyeket, így komoly szintkülönbséget is kellett mászni. Nagyon jó volt kimozdulni kicsit a vidékre és tanyákon-erdőkön át kirándulni, a szőlőket és az összes háztáji állatot is megcsodálva. Hullafáradtan értünk haza, de mindenképp megérte!

Remembrance Day

Itt az Atlanti-óceán partvidékén nemzeti ünnep november 11-e, az I. világháború fegyvernyugvásának időpontja több országban is. Ennek kapcsán szeretnék megosztani egy kirándulást még tavalyról, amikor leuveni tartózkodásomat kihasználva kollégiumi barátaimmal ellátogattunk Ypres-be (avagy flamadul Ieper, németül Ypern). Ypres egy kis város a francia határ belga oldalán és szerencsétlenségére az első világháború egyik szimbolikus helyszíne lett. 

A város stratégiai helyet foglalt el a német előrenyomulás idején. A német hadseregek már a háború elején körbevették és hatalmas erőkkel támadták, míg a szövetséges brit-francia hadak leginkább védekeztek és ellentámadásokat indítottak a németek ellen. A város egy kiszögelléssé alakult a frontvonalban, így mindkét fél nagy erőfeszítéseket tett az elfoglalására illetve megvédésére. Ennek megakadályozására hatalmas lövészárok-rendszereket húztak fel a frontvonalon, így itt is teljes állóháború alakult ki. A város és környéke majdnem 4 éven keresztül, 1914 októberétől 1918-ig egy hatalmas csatatérré vált , ahol a szemben álló felek teljes vesztesége több, mint 850 000 ember volt! 

Ypres a vegyi fegyverviselés alkalmazásának első helyszíneként is ismert. 1917-ben elsőként a németek vetették be őket, kétséges hatékonysággal, ezzel is elmélyítve a háború poklát. A várakozásoknál sokkal kevésbé volt hatásos a fegyver, egy-egy öngyilkos offenzíva során jóval több ember veszett el.

A  legutolsó nagy offenzíva, a passchendaele-i csata néven vált ismertté. Itt néhány négyzetkilométernyi teljesen felesleges (és később feladott) előrenyomulásért a szövetséges tábornokok közel fél millió katona életét áldozták fel, ez a csata az egyik legnagyobb kétes hírnevet szerző ütközet lett a háború során. 

A város a harcok során lakatlanná vált és teljesen elpusztult a ágyútűz alatt.

A háború után német jóvátételi pénzből teljesen újjáépítették. A britek számára a város az önfeláldozás szimbólumává és az egyik fő világháborús zarándokhelyükké vált.

Többen is voltunk komoly történelmi érdeklődéssel a társaságban, ezért mindenképpen szerettünk volna eljutni ide, a tavaszi félév vége felé ez sikerült is. Körülbelül két órát vonatoztunk, több átszállással.

A város főépülete a Clothing Hall, amely egy igazán szép és monumentális gótikus jellegű épület. Ez ad otthont a Flanders Field múzeumnak, ahol kicsit alternatív szemléletben, például egyes emberek sorsán kereszül ismerhettük meg a világháború történéseit és borzalmait. A belváros önmagában is megér egy utat gyönyörű házaival és a körülötte található Vauban-stílusú erődítéseivel.

A másik nagy nevezetesség a Menin kapu, ami gyakorlatilag egy hatalmas emlékmű az itt életüket vesztett és ismeretlen helyen nyugvó szövetséges katonáknak: 54 000 név van felvésve itt, és a legmegdöbbentőbb, hogy ez milyen kis szám az elesettek teljes számához képest.

Tettünk egy nagy sétát a a belváros körül, ami körülbelül fél óra, ez is mutatja, milyen kicsi hely is valójában. Több katonai temető is útba esett, ezek is nagy hatást tettek ránk fehér sírköveikkel és tökéletes gondozottságukkal. Sajnos több tervezett helyszínt nem sikerült meglátogatnunk, egyrészt az idő rövidsége, másrészt a távolság miatt: a csatatér a környező dombvidéket is magába foglalta, így rengeteg kisebb temető, árokrenszer, múzeum a környező felvakban, erdőségekben található. Ha valaki autóval megy, akkor könnyen bejárhatóak ezek a helyek is.

Itt tényleg át lehet érezni, hogy mekkora veszteséget és értelmetlen pusztítást, tragédiákat hozott a világháború. A város és környéke a mai napig viseli nyomát, az árokrendszerek maradványai, a folyamatosan előkerülő lőszerek és eszközök, valamint a végtelen sírkertek képében...

Kakukktojásként egy magyar nyelvű feliratot és címert is találtunk a főtér egyik épületén! Ennek történetét nem sikerült kiderítenem.

Zárásként Monty jól sikerült videóját ajánlom, az eseményeket feldolgozó Passchendaele c. film és a Sabaton azonos témájú zenéjéből összeállítva: 

BKV... izé, TCL

Az egyetemek közötti nagy távolság okán rendszeresen használnom kell a tömegközlekedést. A helyi vállalatot TCL-nek hívják (Transports en commun lyonnais). A hálózat alapvetően jó, persze a város Budapestnél jóval kisebb, így arányosan kevesebb járat van. Metró, busz, troli és villamos egyaránt üzemel, én továbbra is a kötött pályát preferálom, még ha nem is jellemzőek a nagy dugók. Ami feltűnt, hogy a vonalak elég hosszúak, gyakran az egész várost átszelik, elmennek a világvégi agglomerációba is. Négy metróvonal van, ráadásul a pesti 4-es metró átadásáig hosszabb hálózattal, mint az otthoni (32 km)! A metrók különlegessége, hogy gumikerekesek, ami elsőre furcsa, de a komfort gyorsan megszokható. :) (Asszem a  franciák szeretik a kényelmes dolgokat :) )

Gumikerék vasúton

Az egyik (a leghosszabb) metróvonal ráadásul teljesen automatikus, így az eleje egy nagy plexibuborék, ahonnan lehet mozizni a sötétséget az alagútban vagy menő onboard videókat gyártani :D

A metrók kapacitása azonban véleményem szerint eléggé alultervezett, csúcsidőben gyakori, hogy sokan nem férnek fel a szerelvényre. Ezt enyhíti, hogy 3-5 percenként közlekedik ilyenkor, de a heringezés így sem kellemes... Más időpontokban normálisan el lehet férni szerencsére.

A T1 villamost használom leggyakrabban, ami áthalad a campuson, így ez a legkézenfekvőbb utazási mód számomra. Az eléggé fura orrot nehéz volt megszokni, de legalább egyedivé teszi a viliket.

Amit a metrónál és busznál se tudok megérteni, hogy egyszerűen kevés a kapaszkodó, ami tömeg esetén nem igazán biztonságos-kényelmes. Cserébe szellős a beltér.

Fura hernyó

A kötöttpályán a kijelzők mutatják a hátralevő időt, és a járatok is elég pontosan közlekednek, de ez asszem elvárható.

Ami itt nagy hiányosság és otthon nagyon jól működik, az éjszakai járatok rendszere. Itt 4 db buszjárat képiseli ezt, amelyek óránként egyszer, jól megtömve közlekednek, ráadásul csak csütörtök-vasárnap közt! Ehhez képest a BKV elég jól összehangolt éjjeli hálózata egy álom...

A buszokat most kihagytam, ezért elnézést kérek, de annyira nem mozgatták meg a fantáziámat, busznak jók, de mivel az egy órás út utolsó 20 perceit utazom vele, általában addigra apátiába süllyedek és csak az érdekel, hogy odaérjek már...  :)

Képválogatás

Az elmúlt hetekből összegyűlt pár kép, amit nem raknék ki facebookra, de érdekes lehet :)

Először is az egyetemről:

Pár hete volt a diplomaosztó a végzetteknek, mindenkiről külön csináltak egy pár diás bemutatkozást és hogy milyen témában írta a diplomáját, valamint kérdezték őket a jövőbeli tervekről. Jó volt látni, hogy milyen változatos tudományterületeken folyt munka a szén nanocsövektől a mikrofluidikás érzékelőkig. További reményre ad okot, hogy a végzettek felét már fel is vették PhD vagy céges helyekre.

A tavasszal végzettek - a világ minden tájáról

Az egyetemen közben a gyakorlati órák is elkezdődtek, egyelőre még kevés alkalom volt, de a korlátozott lehetőségek ellenére nagyon érdekesek voltak.

A pásztázó elektronmikroszkópos gyakorlat elsőre nem tűnt nagy számnak, de érdekes volt a különböző anyagok vizsgálata, ráadásul szabad kezet kaptunk, magunknak kellett megoldani a felmerülő problémákat, hogy mit kell állítani a jobb kép érdekében. Ha az órán nem is figyeltem túlzottan, az itteniek mindenképpen megmaradnak :)
Például ez a kis gömböcskét a képen egy lemez oldalán találtuk, 500x-os nagyítás alatt látható, ami messze van az eszköz igazi tudásától, az akár 5000 - 10 000x-es nagyítástól.

Pásztázó elektronmikroszkóp

 A mikrotechnológiai laborban a beöltözés volt az igazán menő dolog. :)
A célja leginkább a belső légtér és környezet tisztaságának megőrzése, mintsem az ember védelme. Mivel itt nanométeres precizitással módosítják-alkotják meg a különböző chipek, lapkák felületét, minden szennyeződés gondot okozhat. A tipikus rétegvastagság itt a laborban 30-60 nanométer, ehhez képest egy porszem 100 mikron nagyságú! Ezért a levegőt alaposan szűrik és túlnyomás van bent a környezethez képest.

Mindenesetre jól néz ki :)

Általánosságban az egyetem épületei kívülről nincsenek a legjobb formában, egy festés-takarítás alaposan rájuk férne. Belül azonban korrekten fel vannak szerelve és a laborok felújítva, sok eszköz áll rendelkezésre.

Aztán voltunk kirándulni a Lyon körüli egyik kisebb hegységben, 600 m szintkülönbséget tettünk meg felfelé, de a látvány és a jó idő kárpótolt.

Mit tanulok épp?

Most, hogy épp egy konferencián ülök, van időm posztot írni :)
Egyébként a PhD hallgatók adnak elő ma egész nap a kutatásaikról, ami önmagában még érdekes lenne, csak a 10. után már nem nagyon tudok figyelni... De az ingyenkajáért már érdemes volt eljönni. :)

Ebből az alkalomból kicsit körbejárom a tantárgyaimat a NSE Master első félévéről.

Quantum Engineering
Ez leginkább kvantumfizika, ami az ITK-ról már ismerős volt nagyrészt, de mélyebben vájkálva a témába. Az ezen jelenségeket felhasználó "nanoeszközök" is terítékre kerülnek. A végére beígért "kvantum információ és kommmunikáció" mindenesetre jól hangzik. :)

Nanoengineering
Szemináriumok, ahol a képzéssel kapcsolatban álló laborok, kutatóintézetek dolgozói mutatják be nagy vonalakban az adott intézmény munkáját. Változóan érdekes, de hasznos képben lenni a lehetőségekkel. A tavaszi szakmai gyakorlat helyszíne is ezek közül fog kikerülni.

Nanofabrication
Nanostruktúrák, nanorészecskék, azok szintézise, növesztési technikák, mikrotechnológiai és kémiai módszerekkel. Ez is valamennyire ismerős már Leuvenből. Egyelőre még nem sok óra volt belőle, de szerintem menni fog. Lesznek laborgyakorlatok is, rendes laborban, tisztatérben. :)

Characterisation tools
Az előző módszerekkel létrehozott nanorészecskéket láthatóvá is kell tenni, vizsgálni kel valahogy. Erre szerencsére ma már sok eszköz rendelkezésre áll. Optikai, pásztázó szondás és elektronmikroszkópia a téma itt. (A beavattottaknak: konfokális, fluoreszcens, AFM, SNOM, SEM, TEM) Ha minden igaz, ebből is lesz több labormunka.

Solid State Physics
Ezzel a tárggyal eléggé el vagyok veszve, a kristályszerkezetek és azok fizikája (vibrációk stb.) messze van az eddigi tanulmányaimtól, az elmélet erősen mélyvíz nekem. Remélem sikerül megérteni.

Physics of Semiconductors, part 1
Ebből a tárgyból még nem volt órám, de nevéből adódóan a félvezetők fizikája a téma, ami gyatra fizikatudásomra rá fog férni. Ismétlés és új anyag is valószínűleg.

Physical chemistry and Molecular interactions

Ebből sem volt még órám...

Biomolecules/Cells/Biomimetic systems
Ez egyelőre nagyon alap témákkal foglalkozik, mint a DNS, pepidkötés, sejt felépítése... , semmi olyan, amit az ITK-n ne tanultam volna meg kétszer. A vége felé a Biomimetic systems rész tartogathat izgalmas dolgokat is. Ha másra nem, kreditnek jó lesz. Lesznek laborgyakorlatok is.

Szóval látható, hogy nagy súlyban vannak fizikatárgyak, de ezekben van is mit fejlődnöm. Később lesznek izgalmasabb dolgok: MEMS, System design, Drug delivery systems, Biosensors...

Ami mindenképpen pluszpont, hogy a laborok jól felszereltek, szinte minden létező anyag- és struktúra-vizsgálati eszköz van, amiről otthon gyakran csak álmodoznak.

A tanárok nagyon vegyesek, sajnos közepes angoltudással és elég komoly akcentussal. A többség szencsére jó elmagyarázza a témát. Ha tudok figyelni és meg is értem, amit mond, akkor egész jó...

Mi fán terem a nanoscience?

A szak elnevezése hivatalosan Nanoscale Engineering, a téma a nanométeres tartományban levő folyamatok, struktúrák minden mennyiségben. Ez a skála azért különösen érdekes, mivel majdnem az atomi mérettartományban ( ami ~0.1 nm) vagyunk - bőven a sejtek mérete alatt - a fehérjék, molekulák, kristályok és komplex struktúrák vadászmezeje ez. Itt az anyagok másképpen viselkedhetnek, mint nagyobb méretekben, mivel a rájuk ható erők nagyságrendje megváltozik: a gravitáció helyett a felületi feszültség és elektrosztatikus (Van der Waals) erők dominálnak. Továbbá, a mérettartomány csökkenésével lassan a kvantummechanika területére tévedünk, így ez is egy ráadás a téma különlegességére.

Szemléltetésül egy ábra:

Forrás: http://casualnano.wordpress.com/

Érdemes végignézni, hogy milyen tartományokról van szó... Ezt az ábrát az összes tárgy bevezető eladásán az orrunk alá dörgölték... csak hogy felfogjuk a dolog súlyát és nagyszerűségét :D

Na de a lényeg: ma már szuper eszközeink vannak arra, hogy a nanométeres tartomány "lakóit" is láthatóvá tegyük. Ez és a mikro-, nanofabrikációs és -manipulációs technikák határtalan lehetőségeket nyitnak meg ezen a területen. Bár a mainstream sajtó gyakran a nanotechnológiától várja a megváltást, még sok esetben messze van a hétköznapi alkalmazhatóságtól.

A terület elméleti úttörője Richard Feynman volt, aki egy 1959-es (!) előadásában már felvetette az egyes atomok és molekulák manipulásának lehetőségét, az elhíresült "There's plenty room at the bottom" kifejezés pedig azóta inspiráció, a nanotechnológia nemhivatalos jelszava. Azonban csak az 1990-es években tudott igazán útjára indulni a terület kutatása, az első képalkotó eszközök kiforrásával: ez a pásztázó alagútmikroszkóp (STM) és atomi erő mikroszkóp (AFM). Azóta vizsgálati módszerek egész tárháza áll a kutatók rendelkezésére, és itt Lyonban sem panaszkodhatnak, minden van, ami szem-szájnak ingere. :)

Jelenleg a szén nanocsövek, az egy atom vastag grafén "lapok" tartják többek között izgalomban (és a laborban) a kutatókat. Én továbbra is szkeptikusan állok hozzá a világmegváltó ígéretekhez, de az biztos, hogy ha sikerül tömegesen előállítható eszközökben alkalmazni őket, az nagy előrelépés lesz.

Az én érdeklődésem ettől valamennyire eltérő, orvosi-biológiai irányú: bioszenzor eszközökkel való munka. Ezek a biológiai eredetű érzékelő egységük jeleinek átalakítására vagy detektálására képesek, és erre akár reagálnak is. Ez már magában hordozza, hogy a biológia-biokémia-immunológia mellett a félvezető technológiákban, elektronikában is jártasság kell hozzá. Így interdiszciplináris (annyira szép szó, az ITK-n hallottam vagy 100szor!) együttműködésre van szükség a különböző területek szakemberei között.
Ami fontos, hogy ez az észlelés egy gyors folyamat legyen, hogy a feldolgozással együtt is rövid idő alatt megbízható eredményt adjon, ezzel tudja kiváltani a hosszadalmas laborvizsgálatokat, ezzel nagy fegyvert adva az orvosok kezébe. A kutatások általános végső célja a hétköznapokban használható, tehát tömeggyártható, hosszú működési idejű, vagy akár beültethető bioszenzorok kifejlesztése. Ez az életminőségben nagy javulást hozhat, a betegségek korai jelzésére vagy hatékony ellen-tevékenységre is alkalmas lehet.

Egy bioszenzorhoz mechanikai, biológiai, és elektronikai téren is vannak komoly kihívások
http://www.orlaproteins.com/multi-channel-saw-biosensor-for-multiple-diagnoses/

Szóval ebbe a fába vágtam a fejszémet. :)

További angol wikipedia olvasnivaló:

Amivel én szeretnék foglalkozni:

• http://en.wikipedia.org/wiki/Nanosensor
• http://en.wikipedia.org/wiki/Biosensor

Továbbá:

• http://en.wikipedia.org/wiki/Nanobiotechnology
• http://en.wikipedia.org/wiki/Nanomedicine