A 2018-as évem meghatározó része volt a vitorlázórepülés elkezdése. Hogy mióta, hogyan jött ez a hobbi, és egyáltalán miért akarna bárki felszállni egy motor nélküli géppel? A következőkben remélem ezekre a kérdésekre is sikerül választ adni és mindeközben az év élményeit szavakba önteni! :)
Aki ismer, az valószínűleg a repülés iránt menthetetlen rajongásomat is tapasztalta már... :D Ennek ellenére sokáig abban a hitben voltam, hogy számomra nem lesz elérhető, hogy valóban repülőgépet vezessek. Két éve egy nagy lökést kaptam, hogy mégis érdemes lenne belevágni. Rögtön elrohantam reporvosi vizsgálatra, és legnagyobb meglepetésemre a fülem nem zárja ki az alkalmasságot - itt már elhittem, hogy valóban repülni fogok! Irány az internet és a repülős könyvek! Eleinte kicsit vacilláltam, hogy a siklóernyőt vagy a vitorlázórepülést válasszam - mindkettőnek megvan a maga varázsa. Végül többek között az döntött, hogy a vitorlázógép mégiscsak egy 'rendes' repülő, biztonságosabb, a pilóta nincsen kitéve közvetlenül az elemeknek. Hosszabb a tanulási időszak, de összességében több lehetőséget láttam benne. A friss alkalmasságival még türelmesnek kellett lennem és megvárnom az őszi 'beiskolázást' az elméleti oktatásra a MÁV Repülőklubban.
A velem együtt kezdő növendékek mindenféle korosztályból érkeztek, 15 és 55 között vegyesen fiúk-lányok voltunk az évfolyamban. Tényleg sosem késő elkezdeni, ha ezt valaki komolyan szeretné. Az elmélet nem könnyű és nehezíti, hogy a tananyag meglehetősen régen lett megalkotva. Sajnos azóta nem készült magyar nyelvű vitorlázó tankönyv, hanem a régi javított, kissé frissített verzióját használja szinte minden klub. Szerencsére ráakadtam egy angol nyelvű könyvre, ami remek kiegészítést adott, tudom ajánlani. Az oktatás cserébe tényleg jó volt, sok videóval, példával, sztorival színesítve, így egyáltalán nem volt száraz vagy unalmas a fizikai törvényszerűségek megtanulása. A szünetekben pedig irtó látványos videókat néztünk profiktól, mint például ezt. Összességében nem volt vészes az elmélet, egy kis tanulással meg lehet érteni mindent és a vizsgát ezek után szinte mindenki megugrotta.
Innentől még felfokozottabb lett a várakozás, következő alkalommal a reptérre mentünk ki, megtanultuk a gépeket össze- és szétszerelni, a földi mozgatás, tevékenységek alapjait. Az idei év során ezek mindenkinek szinte rutinná és magától értetődővé váltak, de elsőre bizony sokat bénáztunk, szokni kellett, hogy mit miért és hogyan csinálnak az 'öregek'.
Innentől még felfokozottabb lett a várakozás, következő alkalommal a reptérre mentünk ki, megtanultuk a gépeket össze- és szétszerelni, a földi mozgatás, tevékenységek alapjait. Az idei év során ezek mindenkinek szinte rutinná és magától értetődővé váltak, de elsőre bizony sokat bénáztunk, szokni kellett, hogy mit miért és hogyan csinálnak az 'öregek'.
A vitorlázórepülő üzem nem olyan egyszerű, mint motoros géppel repülni - a nap folyamán sok ember koncentrált munkájára van szükség minden egyes felszálláshoz . A gépeket a helyükre kell mozgatni, a pilótának segíteni bekészülni, folyamatosan jegyezni kell a fel- és leszállásokat, a kötelet ki kell húzni, a csörlőaggregátort kezelni kell és az egészet a repülésvezetőnek karmesterként kell felügyelnie. Mindenki azon dolgozik, hogy a többiek repülését segítse. Cserébe, amikor ő kerül sorra, neki már csak a a gépre és a feladatra kelljen koncentrálnia.
A klub a a Farkashegyi repülőtéren található. Kétüléses kiképzőgépei az itthon nagyban elterjedt Schleicher Ka-7 típusúak (4 db), továbbá haladóbb oktatásra egy PW-6U. Ezen felül különböző teljesítményű együléses gépek, remélhetőleg jövőre már én is repülhetek velük és akkor őket is bemutatom :)
Az első felszállás a húsvét körüli rossz idő miatt áprilisig váratott magára. Szerintem senki sem felejti el az első 'rendes' kiképző repülését. Bár gyakorlatilag semmi teendőm nem volt a figyelésen kívül, az oktató folyamatosan információkkal árasztott el, közben igyekeztem visszaidézni az elméleten tanultakat - és a mindössze 5 perces iskolakör után zsibbadó aggyal szálltam ki a gépből, annyira új és izgalmas volt. De ez persze csak a 'beetetés' volt ahhoz, hogy utána szinte függőként járj ki a reptérre minden adandó alkalommal. :)
Elsőre nagyon kevésnek tűnhet, hogy kezdőként napi 20-30 percnyi repült idő (4-5 felszállás) jut, hiszen egy nap akár 12 órát is kint vagyunk, reggel 8-tól napnyugta utánig. Van, hogy szívesen szállna föl még párszor az ember, de ez a teljesen új igénybevétel nagyon fárasztó tud lenni szellemileg. Összekötve a napi 10-12 km-nyi szaladgálással a reptéren, géptolással, sétával, esténként szinte csak bezuhantam az ágyba.
A gyakorlati anyag logikusan felépített - különböző elemi feladatokat kell megadott mennyiségben gyakorolni, végrehajtani, amíg nem megy elég jól a továbblépéshez. Először csak olyan, látszólag pofonegyszerű dolgot, mint egyenesen repülni, amerre te akarsz... Majd jönnek a komplexebb feladatok, fordulók végrehajtása, a vészhelyzetek gyakorlása, és a 'végtelen' iskolakörözés. Minden leszállás után megbeszélitek a hibákat, és egy idő után már magad is érzed, hogy hol lehet javítani az adott feladaton. Nem kell sok (rep)idő és ami az elméleten még nehezen bemagolt listák sokasága volt, az már szinte természetessé válik, rutinosan hajtod végre a 6-10 elemből álló checklisteket, manővereket, végül a hátul ülő oktató már csak néha szól bele az egész repülés során.
Aztán az oktatóm egyszer csak kiszállt a gépből és bejelentette, hogy "na jólvan, akkor menjél egyedül!" Nem mondom, hogy nem voltam lámpalázas, az első egyedüli iskolakör előtt izgultam rendesen. Aztán mind az első, mind a B vizsgához szükséges iskolakörök tűrhetően sikerültek. :) Leírhatatlan érzés egyedül több száz méterrel a föld felett siklani, tudva, hogy minden rajtad múlik. Természetesen addigra már "beleverik" az növendékbe az ehhez szükséges tudást, és csak akkor engednek el, ha meggyőződtek arról, hogy épségben is fogsz leérkezni. Nyár elején így már a B vizsga büszke tulajdonosaként folytattam a repülést!
Ezután kezdődik a tanulnivaló java, hiszen fent is kell maradni... A C vizsgához vezető út ennek még csak egy nagyon kis szakasza, itt már a vitorlázó pilóta legjobb barátaiból, a termikekből, lejtőszélből kapunk kóstolót. A feladat nem egyszerű - a láthatatlan, de a pilóta számára annál valóságosabb emelő áramlatok kihasználása, spirálozás, lejtőrepülés. Ezek segítségével tud a vitorlázógép a kezdeti vontatási/csőrlési magasságánál magasabbra kerülni, illetve meghosszabbítani a levegőben tartózkodás idejét. Talán még az első egyedülrepülésnél is nagyobb élmény volt az első igazán nagy termik megfogása és egészen a "plafonig" emelkedés, ami végül egy 27 perces C vizsgát eredményezett. Mondjuk azt, hogy madarat lehetett volna fogatni velem :D
Nagyon jó idő volt aznap és szerencsés időben indítottak, a második forduló után már rögtön egy hatalmas emelésbe kerültem, így a dolgom csak az volt, hogy ne csesszem el nagyon és próbáljak benne maradni. Közben ez egy nagyon jó alkalom volt a 'határok' kitapogatására, honnantól emel, mikor kerültem ki belőle, illetve időnként a nagy spirálozásból egy kis pihenőt véve elindultam 'eldobni' a könnyen jött magasságot. Nem mertem túl messzire elkóborolni, - hiszen eddig az iskolakörön kívül alig repültem még - így Budakeszi széle felett gyártottam a köröket. Óriási érzés volt, ahogy egye feljebb és feljebb kerültem, mintegy hatalmas terepasztal felett hangtalanul utazva. Végül a légtér 'plafonja' megállást parancsolt a játéknak, lejjebb kellett ereszkedni, nehogy a ferihegyi repteret elhagyó gépek útjába kerüljek. Ezt az emelkedést-ereszkedést játszva észre se vettem, hogy bőven elszaladt a C vizsgát jelentő 10 perc és már közel fél órája voltam fent, amikor is a rádión leszállásra utasítottak. Leszállás után remegő lábakkal szálltam ki, annyira az élmény hatása alatt voltam még :)
Sports Tracker log, nem tudtam rendesen beilleszteni sajnos :(
A reptér persze nem csak a vitorlázóké, nagyon komoly motoros forgalom is zajlik rajta, néha Ferihegyet megszégyenítő gyakorisággal indulnak kisgépek a hétvégén. A reptérre beköszönő gépek miatt is érdemes kilátogatni! Rendszeres látvány az alacsonyan áthúzó csodaszép Diamond, időnként egy-egy kanárisárga Ancsa dübörög el a futópályán, a Po-2 és egyéb muzeális ritkaságok látogatásait pedig mindenki igyekszik megörökíteni.
Összességében 12 óra 45 perc repülést és 113 felszállást tudhatok magaménak az idei év során. Ez sok időbefektetést igényelt, legalább 28 napot töltöttem a reptéren ebben az évben, és gyakran előfordul, hogy az 5 felszállás nem fér bele mindenkinek... Ez a sport komoly elhatározást, egyfajta elhivatottságot igényel, hogy az időd (és pénzed) jelentős részét áldozd a közösség számára. Ugyanakkor rendkívül élménygazdag, sok maradandó pillanatot ad. A későbbiekben pedig már komoly sportteljesítmény is, ahogy csupán a levegő energiáját felhasználva akár órákon át a levegőben marad az ember.
Végül egy összevissza képválogatás, a teljesség semmiféle igénye nélkül:
Most szilveszterkor pedig az első vontatásomat is átélhettem, nagyon különbözik a csőrléses indítástól, lesz még mit tanulni... De gyönyörű időnk volt!
Ha eddig elolvastad, akkor köszönöm! :) Folytatása pedig mindenképpen következik! Kép van még rengeteg...
Zárszóul és meglepetésként egy eddig sohasem látott videó az egyik egyedüli iskolakörömről és ezúton is köszönöm Kraznak a felvételt! :)
(disclaimer: még sok javítanivaló van a technikán! )
 |
| Ka-7 géppár felszállásra várva :) |
 |
| A PW-6U haladó(bb) kiképzőgép már jóval modernebb és menőbb. |
Az első felszállás a húsvét körüli rossz idő miatt áprilisig váratott magára. Szerintem senki sem felejti el az első 'rendes' kiképző repülését. Bár gyakorlatilag semmi teendőm nem volt a figyelésen kívül, az oktató folyamatosan információkkal árasztott el, közben igyekeztem visszaidézni az elméleten tanultakat - és a mindössze 5 perces iskolakör után zsibbadó aggyal szálltam ki a gépből, annyira új és izgalmas volt. De ez persze csak a 'beetetés' volt ahhoz, hogy utána szinte függőként járj ki a reptérre minden adandó alkalommal. :)
Elsőre nagyon kevésnek tűnhet, hogy kezdőként napi 20-30 percnyi repült idő (4-5 felszállás) jut, hiszen egy nap akár 12 órát is kint vagyunk, reggel 8-tól napnyugta utánig. Van, hogy szívesen szállna föl még párszor az ember, de ez a teljesen új igénybevétel nagyon fárasztó tud lenni szellemileg. Összekötve a napi 10-12 km-nyi szaladgálással a reptéren, géptolással, sétával, esténként szinte csak bezuhantam az ágyba.
A gyakorlati anyag logikusan felépített - különböző elemi feladatokat kell megadott mennyiségben gyakorolni, végrehajtani, amíg nem megy elég jól a továbblépéshez. Először csak olyan, látszólag pofonegyszerű dolgot, mint egyenesen repülni, amerre te akarsz... Majd jönnek a komplexebb feladatok, fordulók végrehajtása, a vészhelyzetek gyakorlása, és a 'végtelen' iskolakörözés. Minden leszállás után megbeszélitek a hibákat, és egy idő után már magad is érzed, hogy hol lehet javítani az adott feladaton. Nem kell sok (rep)idő és ami az elméleten még nehezen bemagolt listák sokasága volt, az már szinte természetessé válik, rutinosan hajtod végre a 6-10 elemből álló checklisteket, manővereket, végül a hátul ülő oktató már csak néha szól bele az egész repülés során.
Aztán az oktatóm egyszer csak kiszállt a gépből és bejelentette, hogy "na jólvan, akkor menjél egyedül!" Nem mondom, hogy nem voltam lámpalázas, az első egyedüli iskolakör előtt izgultam rendesen. Aztán mind az első, mind a B vizsgához szükséges iskolakörök tűrhetően sikerültek. :) Leírhatatlan érzés egyedül több száz méterrel a föld felett siklani, tudva, hogy minden rajtad múlik. Természetesen addigra már "beleverik" az növendékbe az ehhez szükséges tudást, és csak akkor engednek el, ha meggyőződtek arról, hogy épségben is fogsz leérkezni. Nyár elején így már a B vizsga büszke tulajdonosaként folytattam a repülést!
 |
| Előttünk Budaörs |
Nagyon jó idő volt aznap és szerencsés időben indítottak, a második forduló után már rögtön egy hatalmas emelésbe kerültem, így a dolgom csak az volt, hogy ne csesszem el nagyon és próbáljak benne maradni. Közben ez egy nagyon jó alkalom volt a 'határok' kitapogatására, honnantól emel, mikor kerültem ki belőle, illetve időnként a nagy spirálozásból egy kis pihenőt véve elindultam 'eldobni' a könnyen jött magasságot. Nem mertem túl messzire elkóborolni, - hiszen eddig az iskolakörön kívül alig repültem még - így Budakeszi széle felett gyártottam a köröket. Óriási érzés volt, ahogy egye feljebb és feljebb kerültem, mintegy hatalmas terepasztal felett hangtalanul utazva. Végül a légtér 'plafonja' megállást parancsolt a játéknak, lejjebb kellett ereszkedni, nehogy a ferihegyi repteret elhagyó gépek útjába kerüljek. Ezt az emelkedést-ereszkedést játszva észre se vettem, hogy bőven elszaladt a C vizsgát jelentő 10 perc és már közel fél órája voltam fent, amikor is a rádión leszállásra utasítottak. Leszállás után remegő lábakkal szálltam ki, annyira az élmény hatása alatt voltam még :)
Magassági grafikon - a reptér környékén AMSL 3500 ft azaz 1050 méter tengerszint feletti magasságig szabad emelkedni.
Sports Tracker log, nem tudtam rendesen beilleszteni sajnos :(
 |
| Nyugis időben egy-két képre is van lehetőség fent :) |
Ősszel a szokatlanul jó időnek köszönhetően még egészen november elejéig repültünk, de ilyenkor már a kisebb intenzitású napsütés miatt ritkábban adódnak könnyen 'megfogható' termikek. De természetesen így is nagyon jól éreztük magunkat és a naplementék kiváló alkalmat adnak a giccsesebbnél giccsesebb repülős képek elkészítéséhez:
 |
| Vontatás a hangárba a nap végén |
A reptér persze nem csak a vitorlázóké, nagyon komoly motoros forgalom is zajlik rajta, néha Ferihegyet megszégyenítő gyakorisággal indulnak kisgépek a hétvégén. A reptérre beköszönő gépek miatt is érdemes kilátogatni! Rendszeres látvány az alacsonyan áthúzó csodaszép Diamond, időnként egy-egy kanárisárga Ancsa dübörög el a futópályán, a Po-2 és egyéb muzeális ritkaságok látogatásait pedig mindenki igyekszik megörökíteni.
Az idei évre kitűzött célt a C vizsgát sikerült teljesítenem, ennek nagyon örülök! Jövőre szeretném a 'kis-PW' megrepülésén kívül a távokat is elkezdeni - az első hosszabb repülések egészen más kihívást fognak támasztani, mint az eddigiek, nagyon kíváncsian várom már. Valószínűleg nem lesz annyi időm, mint idén, de ha év végére a szakszolgálati engedélyt sikerülne megszerezni, nagyon boldog leszek! Addig is irány a téli tanfolyam!
  |
| PW-5 - ez már egy egészen komoly együléses típus, és nagyon cuki alakja van :D Ő a következő kiszemelt típus |
Végül egy összevissza képválogatás, a teljesség semmiféle igénye nélkül:
 |
| Kedvencem, a kék 23-as. A Ka-7esek közül ezzel tudtam a legszebben repülni :D |
 |
| PW-5 vontatásra készül |
 |
| És persze mindenki kedvence, az ősrégi, de annál strapabíróbb Zetor |
 |
| A gépeket időnként szét kell szedni, egészen esetlen és furcsa alakú dolog lesz belőle ilyenkor. |
Most szilveszterkor pedig az első vontatásomat is átélhettem, nagyon különbözik a csőrléses indítástól, lesz még mit tanulni... De gyönyörű időnk volt!
Ha eddig elolvastad, akkor köszönöm! :) Folytatása pedig mindenképpen következik! Kép van még rengeteg...
Zárszóul és meglepetésként egy eddig sohasem látott videó az egyik egyedüli iskolakörömről és ezúton is köszönöm Kraznak a felvételt! :)
(disclaimer: még sok javítanivaló van a technikán! )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése