Mi fán terem a nanoscience?

A szak elnevezése hivatalosan Nanoscale Engineering, a téma a nanométeres tartományban levő folyamatok, struktúrák minden mennyiségben. Ez a skála azért különösen érdekes, mivel majdnem az atomi mérettartományban ( ami ~0.1 nm) vagyunk - bőven a sejtek mérete alatt - a fehérjék, molekulák, kristályok és komplex struktúrák vadászmezeje ez. Itt az anyagok másképpen viselkedhetnek, mint nagyobb méretekben, mivel a rájuk ható erők nagyságrendje megváltozik: a gravitáció helyett a felületi feszültség és elektrosztatikus (Van der Waals) erők dominálnak. Továbbá, a mérettartomány csökkenésével lassan a kvantummechanika területére tévedünk, így ez is egy ráadás a téma különlegességére.

Szemléltetésül egy ábra:

Forrás: http://casualnano.wordpress.com/

Érdemes végignézni, hogy milyen tartományokról van szó... Ezt az ábrát az összes tárgy bevezető eladásán az orrunk alá dörgölték... csak hogy felfogjuk a dolog súlyát és nagyszerűségét :D

Na de a lényeg: ma már szuper eszközeink vannak arra, hogy a nanométeres tartomány "lakóit" is láthatóvá tegyük. Ez és a mikro-, nanofabrikációs és -manipulációs technikák határtalan lehetőségeket nyitnak meg ezen a területen. Bár a mainstream sajtó gyakran a nanotechnológiától várja a megváltást, még sok esetben messze van a hétköznapi alkalmazhatóságtól.

A terület elméleti úttörője Richard Feynman volt, aki egy 1959-es (!) előadásában már felvetette az egyes atomok és molekulák manipulásának lehetőségét, az elhíresült "There's plenty room at the bottom" kifejezés pedig azóta inspiráció, a nanotechnológia nemhivatalos jelszava. Azonban csak az 1990-es években tudott igazán útjára indulni a terület kutatása, az első képalkotó eszközök kiforrásával: ez a pásztázó alagútmikroszkóp (STM) és atomi erő mikroszkóp (AFM). Azóta vizsgálati módszerek egész tárháza áll a kutatók rendelkezésére, és itt Lyonban sem panaszkodhatnak, minden van, ami szem-szájnak ingere. :)

Jelenleg a szén nanocsövek, az egy atom vastag grafén "lapok" tartják többek között izgalomban (és a laborban) a kutatókat. Én továbbra is szkeptikusan állok hozzá a világmegváltó ígéretekhez, de az biztos, hogy ha sikerül tömegesen előállítható eszközökben alkalmazni őket, az nagy előrelépés lesz.

Az én érdeklődésem ettől valamennyire eltérő, orvosi-biológiai irányú: bioszenzor eszközökkel való munka. Ezek a biológiai eredetű érzékelő egységük jeleinek átalakítására vagy detektálására képesek, és erre akár reagálnak is. Ez már magában hordozza, hogy a biológia-biokémia-immunológia mellett a félvezető technológiákban, elektronikában is jártasság kell hozzá. Így interdiszciplináris (annyira szép szó, az ITK-n hallottam vagy 100szor!) együttműködésre van szükség a különböző területek szakemberei között.
Ami fontos, hogy ez az észlelés egy gyors folyamat legyen, hogy a feldolgozással együtt is rövid idő alatt megbízható eredményt adjon, ezzel tudja kiváltani a hosszadalmas laborvizsgálatokat, ezzel nagy fegyvert adva az orvosok kezébe. A kutatások általános végső célja a hétköznapokban használható, tehát tömeggyártható, hosszú működési idejű, vagy akár beültethető bioszenzorok kifejlesztése. Ez az életminőségben nagy javulást hozhat, a betegségek korai jelzésére vagy hatékony ellen-tevékenységre is alkalmas lehet.

Egy bioszenzorhoz mechanikai, biológiai, és elektronikai téren is vannak komoly kihívások
http://www.orlaproteins.com/multi-channel-saw-biosensor-for-multiple-diagnoses/

Szóval ebbe a fába vágtam a fejszémet. :)

További angol wikipedia olvasnivaló:

Amivel én szeretnék foglalkozni:

• http://en.wikipedia.org/wiki/Nanosensor
• http://en.wikipedia.org/wiki/Biosensor

Továbbá:

• http://en.wikipedia.org/wiki/Nanobiotechnology
• http://en.wikipedia.org/wiki/Nanomedicine

Adminisztrációóóóóóóóóóóóóóóóó

Már vártam, hogy megírhassam ezt a fejezetet, valahogyan le kell vezetnem azt a feszültséget, ami egy héttel később is visszatér, ha erre gondolok.

Szept 2-án volt a beharangozó nap, szépen elbuszoztam Écully-ba (a város túlsó vége), ahol az École Centrale de Lyon-ban volt egy kis bemutatkozás a szak vezetői és tanárai részéről, beiratkozás az ECL-be, majd ingyenebéd (már megérte eljönni). Eddig szép és jó, fél óra alatt megvolt. A képzés sajátossága, hogy három egyetem tartja közösen: az ECL, az Université Claude Bernard Lyon 1 (UCBL) és a Institut National des Sciences Appliquées de Lyon (INSA), tehát, mind a 3 intézmányhez be kell iratkozni, hogy használhassam a könyvtárat, internetet stb...

A térképen bejelöltem pallérozódásom két fő helyszínét: https://goo.gl/maps/jgm4b A két hely között jó esetben egy óra az út TCL-el.

A franciákról nem véletlen a lustaság legendája, ezt a tanulmányt találtam a kérdésben, e szerint a munkával töltött órák átlagát nézve az utolsók az EU-ban, a minimális, szabadsággal töltött napok számát nézve ebből következően az elsők. Ez érezhető a mindennapokban is, meg kell szoknom, hogy 12-14 óra közt zárva van majdnem minden, és délután se tartanak sokáig nyitva. Ennek megfelelően a helyi tanulmányi osztály is elég laza munkaidőkkel dolgozik.

A szállásom a La Doua campuson van, az INSA kezelésében, és ott a szobában addig nincs internet, amíg nem iratkozom be oda is. Kiderült, hogy az UCBL nem fontos egyelőre, mentem az INSA-hoz... csütörtökön (4.) egész nap nincsenek bent, mondom oké, holnap... Pénteken délelőtt órám volt (persze az ECL-ben, egy óra oda, egy vissza) visszaérek negyed órával 12 előtt. Hát ők már nem érnek rá, jöjjek vissza du. Délután bemegyek, kitöltöm a papírokat (van vagy 12 oldal, a nagylábujjad méretét is kérdezik kb., alap dokumentum a születési anyakönyvi kivonat...). Ja a pénzt a 3-mal odébb levő épületben kell befizetni, de ők csak péntek délelőtt vannak nyitva, jöjjek vissza hétfőn befejezni... KÖSZ...!? Szóval a hétvégén továbbra is az egyik épület előtt csövezve az eduroamos ITK-s loginnal (ezúton puszilom, aki kitalálta!) szereztem meg a leveleimet. Hétfőn 8-18 közt órám van. Végül ellógtam az egyik óra végéről és épp beestem a fél 4-es nyitvatartás végére, némi ácsorgás után befizettem a pénzt és loholtam a másik irodába vissza, ahol kinyomtatták helyben a diákigazolványt. (Ez dicséretes.) Végre lett internetem! (Hogy a p2p megoldások és a Steam portjai le vannak tiltva, az kevésbé dicséretes.)

Végül az egész futkározás múlt hét végére fejeződött be, lett 3 egyetemi e-mailcímem és azonosítóm, két diákigazolványom és három egyetemen vagyok bejelentkezve (plusz otthon a Pázmányon - rekordgyanús?). Szóval csak bürokrácia working as intended.

Azóta végül belenyugodtam, és már nem tervezek semmit kora délután meglátogatni :)

És még nincs bérletem a tömegközlekedésre (TCL), pedig egy órát álltam sorba az irodában, de meguntam... (ilyen jegypénztárból 6 db van az egész városban, persze mind a túlsó felén, egyébként automaták mindenhol)

Ezzel berekesztem a panaszkodós posztot, legközelebb valami vidámabbal vagy szakmaival jelentkezem! Addig is egy fotó a Saone folyóról :)

Kezdjük a legelején...

Hogyan is kerültem én Lyonba?

Tavasszal a belgiumi Erasmus-félév során már több nanotechnológiával kapcsolatos tárgyat tanultam, és a szakdogatémám is kapcsolódott hozzá, így kíváncsiságból elkezdtem Master képzéseket keresni ezen a területen. Persze az otthoni infobionika mester folytatásán is gondolkodtam, de arra jutottam, hogy nem elég koncentrált, sok a témámtól messze eső tárgy. Végül Leuven mellett Lyon volt, ahol nano képzést találtam, be is adtam a jelentkezést. Július végére derült ki, hogy Lyonba ösztöndíjjal felvettek a Nanoscale Engineering MSc-re! Maradt az augusztus a nyár kimaxolására, ami szerintem elég jól sikerült is. :)

Az utazás: nagyon sokáig hálás leszek anyukáméknak, hogy autóval elhoztak, (egy napot vett igénybe az út) így jó sok cuccot tudtam hozni, jól felszerelve futottam neki az ittlétnek. Közepesen katasztrofális probléma volt megérkezéskor, hogy még mindig nem bírálták el az egyetemi szállás kérelmemet - így egy diákszálláson laktam pár napot. Nem bántam meg, volt időm városnézésre és a szobában is jó csapat verődött össze.

Persze már első nap sikerült véletlen a város legmagasabb pontja, a Fourviere-re feltekerni, félúton már nem fordultam vissza :)

A basilique Notre-Dame de Fourvière a városból

Lyon felülről

 A  hegymászáson túl simán a városban tekeregni is nagy élmény volt, az óváros zegzugos utcái, terei, épületei nagyon tetszettek. Rengeteg étterem, bár és egyéb turistacsalogató várja a betévedőket.
Azt meg kell hagyni, hogy akármilyen őrülten vezetnek a franciák (dudálás percenként, sávok és piros lámpák leginkább tájékoztató jellegűek), a bringásokra vigyáznak, eddig egy necces helyzetem volt, amikor 5!! centivel húzott el mellettem valamelyik, úgy, hogy jól megpakolva örültem, hogy nem borulok fel...
Egyik nap csak simán elmentem körbetekerni a várost, mintegy 20 km-es túra kerekedett belőle, de a folyópartokon tekerés miatt már megérte. Északon egy 2 km-es alagút visz a dombra épült városrész alatt, amikor bementem, azt hittem rosszul látok...

Zenés-fényes-mozgóképképes alagútba jutottam, amit külön biciklis, gyalogos és buszforgalomnak építettek, az autók elszeparálva futottak egy másik alagútban. Alig győztem felszedni az államat a padlóról!

Ráadásként a kilátás a hostelszobából :)

 A hétvége gyorsan elrepült, szept. 1-jén hétfőn pedig örömteli hírt kaptam, mehetek átvenni a kulcsot az egyetemi szálláson. A költözés-adminisztráció egy másik poszt témája lesz, ebből sejthetitek, hogy nem ment simán... :)

Beharangozó

Bár az olvasóim többségének valósíznűleg nem kell bemutatkoznom, Kristóf vagyok. Nagy döntésre szántam rá magam, és a PPKE ITK-n szerzett alapdiploma után szeptembertől Lyonban, 3 nagy egyetem (ECL, Lyon 1, INSA) által közösen szervezett Master of Nanoscale Engineering képzésben veszek részt. Erről, a városról és minden egyébről tervezem leírni az észrevételeket, élményeket.
Biztos vagyok benne, hogy izgalmas út elé nézünk, igyekszem heti rendszerességgel jelentkezni!
A bientot!