Tudomány(ok)oskodás

Most, hogy már kevesebb, mint három hónap van hátra az itt-tartózkodásomból, mit is csinálok tulajdonképpen?

A lyoni mesterképzés menetrendje szerint az utolsó vizsgáink februárban voltak, márciustól szeptemberig lehet dolgozni a diplomatémán, aminek a végén értelemszerűen be kell adni a diplomamunkát, meg kell védeni és utána hozzád is vágják a fokozatot. (szerencsémre nincs záróvizsga, szigorlat, vagy hasonló)

Még tavaly év végén vettem fel a kapcsolatot a TU Delft egyik professzorával, aki ajánlott egy témát és végül így kötöttem ki itt Delftben (a francia egyetem ad valamennyi ösztöndíjat is hozzá). A téma "Polymer biosensor platform for the detection of bacterial pathogens from drinking water", vagyis egy polimer alapú bioszenzor létrehozása a cél baktériumok érzékelésére (vízben). 

Ez a projekt gyakorlatilag teljesen az alapoktól indult és csak én dolgozom rajta. Elég nagy kihívás egy ilyen eszköz kifejlesztése, majdnem egy doktori dolgozat kereteit is kitöltené. Így a reális cél számomra az alapkutatás elvégzése - hogyan lehet létrehozni egy ilyen eszközt, majd egy valamennyire működő prototípus létrehozásával az elmélet bizonyítása. 

Ez már csak azért is nehéz, mert bár többféle szenzor is létezik a szakirodalomban baktériumok észlelésére, egy frappánsan egyszerű (és potenciálisan olcsó) megoldást szeretnék alkalmazni, amiről viszont nincsen sok eredmény, nagyon kevés cikk foglalkozik vele. Emiatt a végbemenő folyamatok sem teljesen ismertek, ami még jobban megnehezíti a feladatot. A projekthez leginkább elektrokémiai és biológiai/biokémiai tudásra van szükség, ugyanakkor a különböző anyagvizsgálati módszerek ismerete is szükséges.

Faculty of Mechanical, Maritime and Materials Engineering

A fő "lelőhelyem" az egyetem 3ME fakulása (gépész-, tengeri- és anyagmérnöki kar), ezen belül a PME (Precision Microengineering) tanszék MNE (Micro-Nanoengineering) csoportjának tagja vagyok. Az iroda, a témavezetőm, a tisztatér, a szükséges műszerek egy része és a kémia labor itt található, így itt ügyködök a legtöbbet.

Kémialabor és a kísérleti összeállítás

Ezek azok a bizonyos chipek, inkább elektródák

Egy kis plazmaállapotú argon
Maga az eljárás pedig a katódporlasztás

A chipeket utána elektronmikroszkóppal vizsgáltam.

Azonban itt nem lehet biológiai mintákkal - baktériumokkal - dolgozni, ez csak az erre kijelölt, ún. ML-1 laborokban lehetséges. Itt az Applied Sciences (Alkalmazott tudományok) fakultás Bionanoscience csoportja "fogadott be", az ő biolaborjukat és egyes eszközeiket használhatom. Nemrég azonban elköltöztették az egész épületnyi kutatóintézetet az újonnan átadott épületbe, ami még annyira nincs kész, hogy sok helyen még az épületgépészeten dolgoznak. Így aztán gyakorlatilag semmilyen eszköz nincs a helyén, nehézkes értékelhető munkát végezni.

Nem találtam normális képet róla, mindenesetre jó nagy épület.

Ez még a régi biolabor, az új az ígéretek szerint kevésbé lesz zsúfolt.

Izgalmas, de ugyanakkor nehéz is mindkét csoporttal együtt dolgozni - a gépészkaron nem értenek a biológiához, a biológusok meg az elektrokémiához :) Sajnos technikai problémák is bármikor előfordulnak, hol egy eszköz romlott el, hol kifogytak alapanyagok... de összességében remélem, a munka lényeges részével készen leszek időben.

Szabadidőmben meg az EFPL Space Mission Design and Operations kurzusát követem edx-en, mert a jó diák holtig tanul! :)
(update: azóta be is fejeztem, mindenkinek ajánlom, akit érdekel az űrrepülés fizikája és egy csomó érdekes információ az űrutazásról)

Egy nagyon kocka bejegyzés

Ideje megint jelentkeznem a pipetták és spektroszkópok közül :)

A síelés nagyszerűen lezajlott, mindenféle balesetet nélkülözve szerencsére, jó volt, szép volt, hideg volt. Az utolsó napokon meg olyan köd, hogy kb azt se láttam, merre van a lefele...

Múlt héten aztán irány vissza a laborba, és végül sikerült összeszenvedni a végleges kísérleti berendezést, de néha már nagyon elegem volt... A pénteki kajaidő mentette meg a helyzetet, az egész labor palacsintát zabált ebédre Fête de  Chandeleur alkalmából ciderrel öblítve :)

Ez az ünnep a Gyertyaszentelő Boldogasszony itteni megfelelője, és ilyenkor szokás palacsintázni is (crêpes ), minthogy az is kerek meg sárga, mint a nap (jön a tavaaaasz meg a napos idő, rendkívül bonyolult metafora).

Szóval ez volt a nap fénypontja, utána megint szívás persze. Cserébe mostmár eléggé kész van a kísérleti elrendezés:

  

A lézer a kép teteje felől érkezik a dobozba, ami egy motoros tükörrendszer, ami egy Labviewből vezérelt USB-ről kapja a jelet, így lehet periodikusan irányítani a nyalábot a fekete állványra, ahol a folyadékban pihenő aranyfóliáról végzzük az ablációt. Az eredmény meg a pirosas oldat :)

plusz laboros képek

Úgyhogy most rohamtempóban történik az "aranyos kis" (na jó, ez nagyon rossz volt, bocs) oldatok gyártása, hogy legyen elég adat valami konklúzió levonására a hó végéig. A cél az lenne, hogy egy stabil, szűk std. eloszlású mérettartományban tudjunk minél több részecskét előállítani.

Múlt szombaton cserébe nagy plusz volt a CERN látogatás az egyik  diákszövetkezet jóvoltából.
Genf cirka 200 km-re van csak Lyontól, így nem volt nagyon fájdalmas út. A CERN külön kis települést alkot a város mellett, szinte önállóan.

Az általános "diákcsoport" programon vettünk részt asszem: a "Universe of Particles" rettentő hatásos és látványos, a vetítéskor az államat keresgéltem a padlón... itt a kiállításon alapvető infók voltak leginkább az LHC-ről, a Higgs-bozonról és néhány elméletről, az első webszerver viszont meglepett :)

Az ATLAS detektor lelkivilágához is közelebb juthattunk az irányítóterem mellett egy kis összeállítás segítségével, a vészhelyzet gomb külön mókás volt! Ezen túl a kriogén laborban még egy kis agytágítás jutott az LHC nagy kék csöveinek belső elrendezéséről, a különböző szupravezető mágnesek szerepéről, néhány leselejtezett darab segítségével.

Einstein-hasonmás fizikus vezetett minket

A Nagy Kék Cső Kis Szürke Csövekből áll :)

Sajnos magába LHC-ba nem jutottunk le (a föld alatt van kb 100 méterrel), pedig arra nagyon készültem, de a projekt monumentális mérete, elképesztő mérnöki tervezés és megvalósítás így is nagyon átélhető volt. A létesítmény egy csomó "világ leg-je" rekordot tudhat magáénak.

 

Mivel csak amíg ott voltunk, vagy 8 busznyi látogató jött, így csak egy kétórás túra fér bele a kapacitásukba, pedig még órákat elbóklásztam volna.

CERN képek

Ezen a héten ami nagy dolog volt, hogy végre TEM (transzmissziós elektronmikroszkóp) -el láthatóvá tettük az annyira rejtélyes nanorészecskéket, amit eddig csak közvetve tudtunk jellemezni, de itt az igazság feketén-fehéren:

Au nanorészecske TEM képe

Hát szóval így néznek ki. Nem egészen úgy, amit vártunk, ugyanis a részecskék összetapadtak nagyobb aggregátumokká, ez a követkető megoldanó probléma. Így is figyelemreméltó, milyen kicsi részecskékkel dolgozunk, a legtöbb önállóan a 10 nanométert se éri el (és ezek okozzák az oldatok piros színét) ...

Kicsit egyhangúnak tűnhet, hogy csak a tudományban lubickolok látszólag, de most kivételesen nem bánom, a szakmai gyak jól leköt, a témavezetőm igazán nagyszerű, mindig akad új kihívás és jófej emberek dolgoznak ott!
Szóval hétfőn megint irány a labor! :)


*****Következő adásunkban meglepi!*****

Vissza a jövőbe (Lyonba)

Körülbelül két hete újra gall földön vagyok, ez a két hét viszont rettentő zsúfoltan telt. A megérkezés másnapján máris elkezdtem a szakmai gyakorlatot az ILM-nél, itt teljes munkaidőben, 9-6-ig dolgozom. (Most kivételesen áldom a déli általános ebédszünetet, igen jól jön :) ) Jelenleg a kísérleti rendszer összeállítása a feladat, ami az előzetes elképzelésemhez képest jóval sokrétűbbnek és bonyolultabbnak. bizonyult. Sajnos emiatt máris csúszásban van az eredeti ütemterv, de remélem így is sikerül eredményeket elérni.
Ami kevésbé oké, hogy közben óráim meg vizsgáim voltak, és az eredetileg is feszített tempóba elég nehéz volt ezeket beilleszteni, olyanok is lettek a vizsgáim... Na de most már csak a laborra kell koncentrálni.
Összességében rendesen be vagyok fogva, aludni meg filmet nézni járok haza kb, boltba is csak hetente jutok el. De ez sokkal jobb és érdekesebb, mint a tavalyi félév, amikor rengeteg fölös időm volt értelmes tevékenység nélkül.

Aki közelebbről is érdeklődik a téma iránt:

a feladat maga PLAL (Pulsed Laser Ablation in Liquid) módszerrel előállított nanorészecskék vizsgálata lesz többféle módon (TEM, spektroszkópia, lumineszencia), hogy a folyamatot pontosabban meg lehessen ismerni. Ha lesz idő, akkor a részecskék felületi kémiája is bejátszhat, ami a későbbi alkalmazások számára lehet hasznos.

Egyelőre két hét alatt az optikai rendszer felépítése és a tükörrendszer programozása zajlik. A fény útját szabályozó lencsék és tükrök rendszerét jópofa módon, mintegy Lego-szerű egységes elemekből lehet összecsavarozni, így jóval egyszerűbb az építés, a tükröket (a képen a fekete doboz) meg Labview-ből fogjuk irányítani.

Az optika egy része tükrökkel

USB-ről kivezetett háromszögjellel lesz vezérelve, ha sikerül a másik felét is megodani :)

Szerencsére az ottani kutatók és doktoranduszok jófejek és segítőkészek, ha valami problémám akad, gyorsan jön a segítség, így eddig nagyon simán haladtam a tennivalókkal. De még rengeteg van még hátra.

Kis galéria az eddigiekről

PLAL-ról videó itt

Tök jó idő van itt egyébként, 5-10 fok közötti nappali hőmérséklettel, cserébe erős széllel... egy nap viszont folyamatosan szakadt az eső, egész nap beázott cipőben tocsogtam, a villamosmegálló fölötti hatalmas tető bug vagy feature-képpen  mindenhol átengedi az esőt, nem igazán vágom, a látványon kívül mi haszna van.

A több100 négyzetméteren átesik az eső, elég idegesítő, miután
már fél órája baktatsz ázott kabátban és csukában

Szerdára viszont havat mondanak, én lennék a legboldogabb!

Szombaton pedig irány a lassan hagyományos és jól megérdemelt SkiJAM :)
Találtam tavalyról pár fotót, ahogy szántok le a hegyoldalon, ezúttal közzéteszem:

Ez az időmérős szlalomlesikáson készült. Remélem idén szebben fog menni, mert van még mint javítani ezeken a kanyarokon, a bal képen az elhagyott kezemre meg nincs mentségem :)

Kezdjük a legelején...

Hogyan is kerültem én Lyonba?

Tavasszal a belgiumi Erasmus-félév során már több nanotechnológiával kapcsolatos tárgyat tanultam, és a szakdogatémám is kapcsolódott hozzá, így kíváncsiságból elkezdtem Master képzéseket keresni ezen a területen. Persze az otthoni infobionika mester folytatásán is gondolkodtam, de arra jutottam, hogy nem elég koncentrált, sok a témámtól messze eső tárgy. Végül Leuven mellett Lyon volt, ahol nano képzést találtam, be is adtam a jelentkezést. Július végére derült ki, hogy Lyonba ösztöndíjjal felvettek a Nanoscale Engineering MSc-re! Maradt az augusztus a nyár kimaxolására, ami szerintem elég jól sikerült is. :)

Az utazás: nagyon sokáig hálás leszek anyukáméknak, hogy autóval elhoztak, (egy napot vett igénybe az út) így jó sok cuccot tudtam hozni, jól felszerelve futottam neki az ittlétnek. Közepesen katasztrofális probléma volt megérkezéskor, hogy még mindig nem bírálták el az egyetemi szállás kérelmemet - így egy diákszálláson laktam pár napot. Nem bántam meg, volt időm városnézésre és a szobában is jó csapat verődött össze.

Persze már első nap sikerült véletlen a város legmagasabb pontja, a Fourviere-re feltekerni, félúton már nem fordultam vissza :)

A basilique Notre-Dame de Fourvière a városból

Lyon felülről

 A  hegymászáson túl simán a városban tekeregni is nagy élmény volt, az óváros zegzugos utcái, terei, épületei nagyon tetszettek. Rengeteg étterem, bár és egyéb turistacsalogató várja a betévedőket.
Azt meg kell hagyni, hogy akármilyen őrülten vezetnek a franciák (dudálás percenként, sávok és piros lámpák leginkább tájékoztató jellegűek), a bringásokra vigyáznak, eddig egy necces helyzetem volt, amikor 5!! centivel húzott el mellettem valamelyik, úgy, hogy jól megpakolva örültem, hogy nem borulok fel...
Egyik nap csak simán elmentem körbetekerni a várost, mintegy 20 km-es túra kerekedett belőle, de a folyópartokon tekerés miatt már megérte. Északon egy 2 km-es alagút visz a dombra épült városrész alatt, amikor bementem, azt hittem rosszul látok...

Zenés-fényes-mozgóképképes alagútba jutottam, amit külön biciklis, gyalogos és buszforgalomnak építettek, az autók elszeparálva futottak egy másik alagútban. Alig győztem felszedni az államat a padlóról!

Ráadásként a kilátás a hostelszobából :)

 A hétvége gyorsan elrepült, szept. 1-jén hétfőn pedig örömteli hírt kaptam, mehetek átvenni a kulcsot az egyetemi szálláson. A költözés-adminisztráció egy másik poszt témája lesz, ebből sejthetitek, hogy nem ment simán... :)