Gyakorlott és szakszós pilótatársaimnak talán nem tűnik soknak a címben szereplő időtartam, de nekem most nagy lökést adott az elmúlt és idei év kevésbé sikeres időszaka után - három egymást követő üzemnapon összesen 3 óra felett tudtam egyedül repülni. Ebben persze sokat segített adott esetben a jó időzités és a "bomba idő", igazság szerint lehetett volna még több is!
Augusztus 20-a munkaszüneti nap révén természetesen a reptéren talált, és dél körül már ígéretesen spiráloztak a reptér környékén a többiek - nekem sem kellett sokáig várni a soromra.
Az időjárás duplán ígéretes volt, az erős termikek mellett a nagyjából 300 fokról fújó gyenge-közepes szél a lejtőrepülést is lehetővé tette - további lehetőséget adva az esetleg alacsonyra került pilótáknak. Felszállás után rögtön éreztem, hogy a két héttel ezelőtti, egészen nyugodt körülményekhez képest nehezebb dolgom lesz - nagyon turbulens, dobálós levegő fogadott, ahol kétszer annyira kellett koncentrálni a gép vezetésére, ráadásul ilyenkor persze minden repül, aminek van szárnya - tehát levegőben lévő többi (egyszerre 4-5) vitorlázógépre is figyelni kellett.
Az első próbálkozás nem sikerült a legjobban, a hosszúfalon megtalált emelést sajnos elvesztettem, a lejtőn sem találtam meg a jó fordulópontokat, így visszaszálltam a reptérre. Szerencsére nem csak én jártam így, ez megnyugtatott :D
Második felszállásra szerencsére a reptér és a domboldal gyakorlatilag egy hatalmas termik volt, így könnyen találtam emelést, egyikből-másikba fordulva emelkedtem. Egy alkalommal egy sas is csatlakozott egy időre a spirálozáshoz valahol 600 méteren, ami a lehető legnagyobb elismerés a pilótának. Majd legközelebb cikázó fecskék vették körül a gépet, akik a termik által felsodort rovarokra vadásztak - egy újabb lenyűgöző látvány, ami szintén jelezte, hogy jó helyen próbálkoztam :) Végül Budaörs felett rúgott fel ismét plafonra a 2-3 méteres emelés. A "plafont" elérve persze újból ott kellett hagynom a remek termiket, eldobni a magasságot, újból megtekerni a jó erős és még dobálósabb termikeket... Fahegyen a "helyizés" (amikor a pilóta nem indul el távra, hanem csak a repülőtér környékén repül) hátránya sajnos, hogy a légtér magassági korlátai elég gyorsan elérhetőek - a jövőben a koordinált légtér remélhetőleg segít majd ezt kitolni. Egy óra után sajnos le kellett szállnom, hogy másoknak is legyen lehetősége repülni a jó időben, egy hosszabb siklást követően még a lejtőzést gyakoroltam kicsit.
Gondolom nem mondok nagy újdonságot, hogy a repülést ugyanúgy, mint minden mást, folyamatosan gyakorolni kell, ki kell járni, próbálkozni, majd amikor sikerül, akkor még tovább gyakorolni - ez az elmúlt időszak nagy lökést adott a korábban kissé bizonytalan hozzáállásomnak. Nincs ok az aggodalomra, tényleg meg tudom csinálni, és érdemes csinálni! A következő lépcsőfok a 3 óra egy felszállásból, bízom benne, hogy még idén teljesítem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése