2015. január 18., vasárnap

Interstellar

A héten volt alkalmam moziban megnézni a hatalmas médiakampánnyal beharangozott alkotást eredeti (angol) hanggal és francia feliratokkal (asszem ez az ultimate nyelvgyakorlás :) ).

A mozizás már eleve furán indult, a tömeg az ajtó kinyitása után székfoglalósdit játszott, szóval versenyezni kellett a jó helyekért. A következő furcsaság, hogy a reklámok között a Far Cry 4 is ott volt egy hosszú trailerrel, számítógépes játékot még nem láttam (moziban vagy tv-ben) reklámozni!

A film maga ambivalens érzéseket hagyott bennem. Külön szedném a technikai és dramaturgiai meglátásokat. A történetet nem írom le, minden hibája ellenére egy jó film lett, érdemes megnézni. Szóval innentől úgy veszem, hogy aki olvassa, az látta is a filmet :)

A film egy sci-fi eposz, ehhez hasonlóan epikus hosszúsággal, de még így is vannak kidolgozatlan szálak, logikai bukfencek, főleg az elején, amikor még a Földön zajlanak az események. A túl sok, vagy inkább túlzottan érzelmessé hangolt részek egy idő után elvesztették a hatásukat és kicsit már unalmas volt. Hasonlóan, kevesebb monumentális zene jobb lett volna. Hans Zimmer ezúttal túllőtt a célon, minden rázós szituációban, dübörgött a Dolby Surround. Szerintem a főhősünknek meg kellett volna halnia a végén, a szirupos befejezés már túl sok volt nekem.

Cserébe a látvány lenyűgöző, már ezért érdemes volt eljönni moziba. A Szaturnusz elérésétől végig gyönyörűek az űrbeli képek. A fekete lyuk is áll-leejtően szép, brutális, nagyon király. Az űrbeli mozgások korrektül néznek ki.


Most jön a szőrszálhasogatás:

Az idődilatáció jó és ötletes elem, ráadásul eléggé realisztikus, de itt is túlhúzták a megvalósítást az "1 óra telik el, amíg a Földön 7 év"-vel a vizes bolygón. Egy ilyen durva idődilatáció már belül lenne a fekete lyuk eseményhorizontján. Egyáltalán, minek leszállni a vizes bolygón, amikor a megacunamit az űrből is látni kéne, nem beszélve az érzékelőkről és robotokról? A felszínt végigfotózni nem nagy kunszt. Nem beszélve arról, hogy  hamarosan valószínűleg darabokra szakad a bolygó a durva gravitációs vonzás miatt.

A jeges bolygón eleve a fagyott felhők jelenléte a légkörben (WTF?), és ugyancsak, egy szimpla robot meg tudná állapítani, hogy a bolygó tök lakhatatlan.

A leszállóegység teljesen a dizájnerek agyszüleménye, gyakorlatilag üzemanyag nélkül közlekedik. A Földről ugye egy bazinagy rakéta juttatta fel az állomáshoz, (ez rendben van), míg a külső bolygókon önerőből, vidáman feljut orbitális pályára (itt ugyanúgy egy hasonlóan bazinagy rakéta kéne, mivelhogy a gravitáció nem számottevően kisebb...). Ugyanez igaz a teherszállító izére. Utána még ráadásul visszaemelik vele a fő űrhajót szuborbitálisról a megfelelő pályára (eh...), az egész "a magányos tudós megőrül és ámokfutásba kezd" rész teljesen felesleges izgalomkeltés egy elég gagyi motivációval.  Sajnos több ehhez hasonló, a valóságtól elrugaszkodott rész van a film második felében. 



Az exobolygók mintha egymás mellett lennének (mint a Föld-Hold távolság), eljutni az egyikről a másikra az űrhajó újratöltését igényelné a valóságban. A leszállások a bolygókra pedig feleslegesek. Ilyenkor egy rover (robot) lebocsátása megoldja ugyanazon feladatokat és nem kockáztat emberéletet, főleg, ha szűkén vannak az üzemanyagnak és legénységnek is. Oké, a robotok, TARS és CASE menő volt, azt meg kell hagyni. :)

Megtévesztő, hogy Kip Thorne volt a tudományos munkatárs a film során, és a filmet is a realisztikusságával hirdetik. A fekete lyuk és a féregjárat kidolgozásában vett részt, amelyek tényleg lenyűgözőek lettek. Más esetekben azonban Nolan a saját feje után ment sajnos.


Kár, hogy a forgatókönyv butaságai bosszantóak, a közepe felé pedig kicsit unalmas is lehet, egyébként nagyon élveztem volna. Azt meg tudom érteni, hogy a történetet valamennyire előtérbe kellett helyezni a realisztikus fizikával szemben, de időnként szükségtelen és a végkimenetel szempontjából nem túl fontos epizódok is bekerültek. Ugyanakkor elvileg kivágtak részeket, mert így is nagyon hosszú lett a film.

Összegzésül, ha nem a realitást nézed, nagyszerű űreposz, gyönyörű látvánnyal (mondtam már, hogy brutálisan szép?), de ha reális sci-fit vársz, akkor elég nagy csalódás. Van, amiben pedig túl sok: hangerőben, drámában, feleslegesnek érződő problémákban,a főhős életének hosszában. :) Nagyon akarták, hogy drámai és fordulatos legyen, de nekem néha inkább kínos volt. Ettől függetlenül remek vizuális és technikai inspiráció és gondolkodtató témák szerepelnek benne. A sci-fi rajongó bennem 8/10-et ad rá, a mérnök énem 6/10-et: 7/10

Vissza a jövőbe (Lyonba)

Körülbelül két hete újra gall földön vagyok, ez a két hét viszont rettentő zsúfoltan telt. A megérkezés másnapján máris elkezdtem a szakmai gyakorlatot az ILM-nél, itt teljes munkaidőben, 9-6-ig dolgozom. (Most kivételesen áldom a déli általános ebédszünetet, igen jól jön :) ) Jelenleg a kísérleti rendszer összeállítása a feladat, ami az előzetes elképzelésemhez képest jóval sokrétűbbnek és bonyolultabbnak. bizonyult. Sajnos emiatt máris csúszásban van az eredeti ütemterv, de remélem így is sikerül eredményeket elérni.
Ami kevésbé oké, hogy közben óráim meg vizsgáim voltak, és az eredetileg is feszített tempóba elég nehéz volt ezeket beilleszteni, olyanok is lettek a vizsgáim... Na de most már csak a laborra kell koncentrálni.
Összességében rendesen be vagyok fogva, aludni meg filmet nézni járok haza kb, boltba is csak hetente jutok el. De ez sokkal jobb és érdekesebb, mint a tavalyi félév, amikor rengeteg fölös időm volt értelmes tevékenység nélkül.


Aki közelebbről is érdeklődik a téma iránt:
a feladat maga PLAL (Pulsed Laser Ablation in Liquid) módszerrel előállított nanorészecskék vizsgálata lesz többféle módon (TEM, spektroszkópia, lumineszencia), hogy a folyamatot pontosabban meg lehessen ismerni. Ha lesz idő, akkor a részecskék felületi kémiája is bejátszhat, ami a későbbi alkalmazások számára lehet hasznos.

Egyelőre két hét alatt az optikai rendszer felépítése és a tükörrendszer programozása zajlik. A fény útját szabályozó lencsék és tükrök rendszerét jópofa módon, mintegy Lego-szerű egységes elemekből lehet összecsavarozni, így jóval egyszerűbb az építés, a tükröket (a képen a fekete doboz) meg Labview-ből fogjuk irányítani.
Az optika egy része tükrökkel
USB-ről kivezetett háromszögjellel lesz vezérelve, ha sikerül a másik felét is megodani :)

Szerencsére az ottani kutatók és doktoranduszok jófejek és segítőkészek, ha valami problémám akad, gyorsan jön a segítség, így eddig nagyon simán haladtam a tennivalókkal. De még rengeteg van még hátra.

Tök jó idő van itt egyébként, 5-10 fok közötti nappali hőmérséklettel, cserébe erős széllel... egy nap viszont folyamatosan szakadt az eső, egész nap beázott cipőben tocsogtam, a villamosmegálló fölötti hatalmas tető bug vagy feature-képpen  mindenhol átengedi az esőt, nem igazán vágom, a látványon kívül mi haszna van.
A több100 négyzetméteren átesik az eső, elég idegesítő, miután
már fél órája baktatsz ázott kabátban és csukában

Szerdára viszont havat mondanak, én lennék a legboldogabb!

Szombaton pedig irány a lassan hagyományos és jól megérdemelt SkiJAM :)
Találtam tavalyról pár fotót, ahogy szántok le a hegyoldalon, ezúttal közzéteszem:

Ez az időmérős szlalomlesikáson készült. Remélem idén szebben fog menni, mert van még mint javítani ezeken a kanyarokon, a bal képen az elhagyott kezemre meg nincs mentségem :)