Erődítmény-túra

Sok helyen jártam már Hollandiában, de így is csak a listám töredékét tudtam kipipálni. Egy (holland viszonylatban ritka) napsütéses hétvégén újra bringáztunk egyet az IJmeer déli partján és környékén.

IJmeer

Amszterdamból indulva kelet felé haladtunk, az első megálló Muiden városka volt. Itt található Hollandia egyik legszebb állapotú kastélya, Kicsi, inkább jelképes, mint valódi erősség, de cserébe tényleg nagyon szép állapotban van. A XIV. században épült, kalandos sorsa volt, miután pedig a XIX. században nagyon leromlott az állapota, kevesen múlt, hogy le nem rombolták. A belépő elég borsos árú, de cserébe hadi és művészeti tárlatokat és a (nem túl különleges) várkertet lehet megnézni. A lovagi kiállításon külön ötletes volt, hogy ki lehetett próbálni, milyen a kilátás a különböző sisakokból és a kard és mellvért súlyát is meg lehetett emelni.

Muiderslot

Kicsivel korábban egy kis kör alakú bástya mellett is elhaladtunk, amit a holland vízicserkészek állítottak helyre és használnak jelenleg is. A XIX. században épült a holland vízi védvonal részeként (erről is lehetne sok érdekeset írni),  de gyorsan el is avult a világháború közeledtével. Érdekesség még, hogy ahogy a tengertől keletre elhódították a földeket a víztől és gátak épültek, az IJmeer szintje is emelkedett, tehát magasítani kellett a gátat is, így ma már csak az épület teteje magasodik a gát szintje fölé.

Muiden Westbatterij

Naarden már régóta szerepelt a meglátogatandó városok listáján a máig megmaradt XVII. századi csillagerőd-rendszere (trace italienne, magyarul olaszbástya) miatt. A levegőből rettentő látványos az egész várost körülölelő, szabályos geometriájú kettős falrendszer a hatalmas kiterjedésű vizesárokkal. A földről persze ez kevésbé látszik, hiszen hatalmasak a bástyák méretei (kb. 200 m az oldalhossza) és nem igazán magasodnak a föld fölé. A város déli részén, az egyik bástyán lévő múzeumot érdemes meglátogatni, érdekes tárlattal és sok információval szolgál a város történetéről, az építésről és a csillagerődök logikájáról. Naarden egyébként egy aranyos kisváros, a "szokásos" holland stílusú épületekkel, térköves utcákkal. 

Naarden a levegőből

Naarden

Hatalmasak a védművek

A háttérben egy kakukktojás

Egyébként ezek az erődök a XVI. században jelentek meg. Vauban marsall (XIV. Lajos hadmérnöke) nevéhez kapcsolódik a technika tökéletesítése és elterjesztése. Továbbfejlesztett, késői változatai voltak a védmű-építés csúcsai, föld alatti járatrendszerekkel, több méter vastag föld és kő védművekkel. Végül a modern tüzérség megjelenésével (a  XIX. század végére) teljesen elavultak, szerencsére Naardent műemlékké nyilvánították és megmentették a pusztulástól. Ha szemfülesek vagyunk, sok városban is még észrevehető a régi erődrendszer vonalvezetése a belvárost körülvevő vízpartokon. 

Csillagerődökről itt és itt érdekes írások és képek találhatóak.

A bringatúra végállomása Amersfoort volt, ahová elég későn érkeztünk, így csak tettünk egy kört az óvárosban,  mielőtt vonatra tettük a bringákat hazafelé (de csak egy jó sültkrumplizás után). Bár nem egy ismert hely, itt is vannak érdekességek, hangulatos a középkori óváros.

Az amersfoorti városkapu a XV. századból maradt meg

Tudomány(ok)oskodás

Most, hogy már kevesebb, mint három hónap van hátra az itt-tartózkodásomból, mit is csinálok tulajdonképpen?

A lyoni mesterképzés menetrendje szerint az utolsó vizsgáink februárban voltak, márciustól szeptemberig lehet dolgozni a diplomatémán, aminek a végén értelemszerűen be kell adni a diplomamunkát, meg kell védeni és utána hozzád is vágják a fokozatot. (szerencsémre nincs záróvizsga, szigorlat, vagy hasonló)

Még tavaly év végén vettem fel a kapcsolatot a TU Delft egyik professzorával, aki ajánlott egy témát és végül így kötöttem ki itt Delftben (a francia egyetem ad valamennyi ösztöndíjat is hozzá). A téma "Polymer biosensor platform for the detection of bacterial pathogens from drinking water", vagyis egy polimer alapú bioszenzor létrehozása a cél baktériumok érzékelésére (vízben). 

Ez a projekt gyakorlatilag teljesen az alapoktól indult és csak én dolgozom rajta. Elég nagy kihívás egy ilyen eszköz kifejlesztése, majdnem egy doktori dolgozat kereteit is kitöltené. Így a reális cél számomra az alapkutatás elvégzése - hogyan lehet létrehozni egy ilyen eszközt, majd egy valamennyire működő prototípus létrehozásával az elmélet bizonyítása. 

Ez már csak azért is nehéz, mert bár többféle szenzor is létezik a szakirodalomban baktériumok észlelésére, egy frappánsan egyszerű (és potenciálisan olcsó) megoldást szeretnék alkalmazni, amiről viszont nincsen sok eredmény, nagyon kevés cikk foglalkozik vele. Emiatt a végbemenő folyamatok sem teljesen ismertek, ami még jobban megnehezíti a feladatot. A projekthez leginkább elektrokémiai és biológiai/biokémiai tudásra van szükség, ugyanakkor a különböző anyagvizsgálati módszerek ismerete is szükséges.

Faculty of Mechanical, Maritime and Materials Engineering

A fő "lelőhelyem" az egyetem 3ME fakulása (gépész-, tengeri- és anyagmérnöki kar), ezen belül a PME (Precision Microengineering) tanszék MNE (Micro-Nanoengineering) csoportjának tagja vagyok. Az iroda, a témavezetőm, a tisztatér, a szükséges műszerek egy része és a kémia labor itt található, így itt ügyködök a legtöbbet.

Kémialabor és a kísérleti összeállítás

Ezek azok a bizonyos chipek, inkább elektródák

Egy kis plazmaállapotú argon
Maga az eljárás pedig a katódporlasztás

A chipeket utána elektronmikroszkóppal vizsgáltam.

Azonban itt nem lehet biológiai mintákkal - baktériumokkal - dolgozni, ez csak az erre kijelölt, ún. ML-1 laborokban lehetséges. Itt az Applied Sciences (Alkalmazott tudományok) fakultás Bionanoscience csoportja "fogadott be", az ő biolaborjukat és egyes eszközeiket használhatom. Nemrég azonban elköltöztették az egész épületnyi kutatóintézetet az újonnan átadott épületbe, ami még annyira nincs kész, hogy sok helyen még az épületgépészeten dolgoznak. Így aztán gyakorlatilag semmilyen eszköz nincs a helyén, nehézkes értékelhető munkát végezni.

Nem találtam normális képet róla, mindenesetre jó nagy épület.

Ez még a régi biolabor, az új az ígéretek szerint kevésbé lesz zsúfolt.

Izgalmas, de ugyanakkor nehéz is mindkét csoporttal együtt dolgozni - a gépészkaron nem értenek a biológiához, a biológusok meg az elektrokémiához :) Sajnos technikai problémák is bármikor előfordulnak, hol egy eszköz romlott el, hol kifogytak alapanyagok... de összességében remélem, a munka lényeges részével készen leszek időben.

Szabadidőmben meg az EFPL Space Mission Design and Operations kurzusát követem edx-en, mert a jó diák holtig tanul! :)
(update: azóta be is fejeztem, mindenkinek ajánlom, akit érdekel az űrrepülés fizikája és egy csomó érdekes információ az űrutazásról)