Kezdjük a legelején...

Hogyan is kerültem én Lyonba?

Tavasszal a belgiumi Erasmus-félév során már több nanotechnológiával kapcsolatos tárgyat tanultam, és a szakdogatémám is kapcsolódott hozzá, így kíváncsiságból elkezdtem Master képzéseket keresni ezen a területen. Persze az otthoni infobionika mester folytatásán is gondolkodtam, de arra jutottam, hogy nem elég koncentrált, sok a témámtól messze eső tárgy. Végül Leuven mellett Lyon volt, ahol nano képzést találtam, be is adtam a jelentkezést. Július végére derült ki, hogy Lyonba ösztöndíjjal felvettek a Nanoscale Engineering MSc-re! Maradt az augusztus a nyár kimaxolására, ami szerintem elég jól sikerült is. :)

Az utazás: nagyon sokáig hálás leszek anyukáméknak, hogy autóval elhoztak, (egy napot vett igénybe az út) így jó sok cuccot tudtam hozni, jól felszerelve futottam neki az ittlétnek. Közepesen katasztrofális probléma volt megérkezéskor, hogy még mindig nem bírálták el az egyetemi szállás kérelmemet - így egy diákszálláson laktam pár napot. Nem bántam meg, volt időm városnézésre és a szobában is jó csapat verődött össze.

Persze már első nap sikerült véletlen a város legmagasabb pontja, a Fourviere-re feltekerni, félúton már nem fordultam vissza :)

A basilique Notre-Dame de Fourvière a városból

Lyon felülről

 A  hegymászáson túl simán a városban tekeregni is nagy élmény volt, az óváros zegzugos utcái, terei, épületei nagyon tetszettek. Rengeteg étterem, bár és egyéb turistacsalogató várja a betévedőket.
Azt meg kell hagyni, hogy akármilyen őrülten vezetnek a franciák (dudálás percenként, sávok és piros lámpák leginkább tájékoztató jellegűek), a bringásokra vigyáznak, eddig egy necces helyzetem volt, amikor 5!! centivel húzott el mellettem valamelyik, úgy, hogy jól megpakolva örültem, hogy nem borulok fel...
Egyik nap csak simán elmentem körbetekerni a várost, mintegy 20 km-es túra kerekedett belőle, de a folyópartokon tekerés miatt már megérte. Északon egy 2 km-es alagút visz a dombra épült városrész alatt, amikor bementem, azt hittem rosszul látok...

Zenés-fényes-mozgóképképes alagútba jutottam, amit külön biciklis, gyalogos és buszforgalomnak építettek, az autók elszeparálva futottak egy másik alagútban. Alig győztem felszedni az államat a padlóról!

Ráadásként a kilátás a hostelszobából :)

 A hétvége gyorsan elrepült, szept. 1-jén hétfőn pedig örömteli hírt kaptam, mehetek átvenni a kulcsot az egyetemi szálláson. A költözés-adminisztráció egy másik poszt témája lesz, ebből sejthetitek, hogy nem ment simán... :)