Itt az Atlanti-óceán partvidékén nemzeti ünnep november 11-e, az I. világháború fegyvernyugvásának időpontja több országban is. Ennek kapcsán szeretnék megosztani egy kirándulást még tavalyról, amikor leuveni tartózkodásomat kihasználva kollégiumi barátaimmal ellátogattunk Ypres-be (avagy flamadul Ieper, németül Ypern). Ypres egy kis város a francia határ belga oldalán és szerencsétlenségére az első világháború egyik szimbolikus helyszíne lett.
A város stratégiai helyet foglalt el a német előrenyomulás idején. A német hadseregek már a háború elején körbevették és hatalmas erőkkel támadták, míg a szövetséges brit-francia hadak leginkább védekeztek és ellentámadásokat indítottak a németek ellen. A város egy kiszögelléssé alakult a frontvonalban, így mindkét fél nagy erőfeszítéseket tett az elfoglalására illetve megvédésére. Ennek megakadályozására hatalmas lövészárok-rendszereket húztak fel a frontvonalon, így itt is teljes állóháború alakult ki. A város és környéke majdnem 4 éven keresztül, 1914 októberétől 1918-ig egy hatalmas csatatérré vált , ahol a szemben álló felek teljes vesztesége több, mint 850 000 ember volt!
Ypres a vegyi fegyverviselés alkalmazásának első helyszíneként is ismert. 1917-ben elsőként a németek vetették be őket, kétséges hatékonysággal, ezzel is elmélyítve a háború poklát. A várakozásoknál sokkal kevésbé volt hatásos a fegyver, egy-egy öngyilkos offenzíva során jóval több ember veszett el.
A legutolsó nagy offenzíva, a passchendaele-i csata néven vált ismertté. Itt néhány négyzetkilométernyi teljesen felesleges (és később feladott) előrenyomulásért a szövetséges tábornokok közel fél millió katona életét áldozták fel, ez a csata az egyik legnagyobb kétes hírnevet szerző ütközet lett a háború során.
A város a harcok során lakatlanná vált és teljesen elpusztult a ágyútűz alatt.
A háború után német jóvátételi pénzből teljesen újjáépítették. A britek számára a város az önfeláldozás szimbólumává és az egyik fő világháborús zarándokhelyükké vált.
Többen is voltunk komoly történelmi érdeklődéssel a társaságban, ezért mindenképpen szerettünk volna eljutni ide, a tavaszi félév vége felé ez sikerült is. Körülbelül két órát vonatoztunk, több átszállással.
A város főépülete a Clothing Hall, amely egy igazán szép és monumentális gótikus jellegű épület. Ez ad otthont a Flanders Field múzeumnak, ahol kicsit alternatív szemléletben, például egyes emberek sorsán kereszül ismerhettük meg a világháború történéseit és borzalmait. A belváros önmagában is megér egy utat gyönyörű házaival és a körülötte található Vauban-stílusú erődítéseivel.
A másik nagy nevezetesség a Menin kapu, ami gyakorlatilag egy hatalmas emlékmű az itt életüket vesztett és ismeretlen helyen nyugvó szövetséges katonáknak: 54 000 név van felvésve itt, és a legmegdöbbentőbb, hogy ez milyen kis szám az elesettek teljes számához képest.
Tettünk egy nagy sétát a a belváros körül, ami körülbelül fél óra, ez is mutatja, milyen kicsi hely is valójában. Több katonai temető is útba esett, ezek is nagy hatást tettek ránk fehér sírköveikkel és tökéletes gondozottságukkal. Sajnos több tervezett helyszínt nem sikerült meglátogatnunk, egyrészt az idő rövidsége, másrészt a távolság miatt: a csatatér a környező dombvidéket is magába foglalta, így rengeteg kisebb temető, árokrenszer, múzeum a környező felvakban, erdőségekben található. Ha valaki autóval megy, akkor könnyen bejárhatóak ezek a helyek is.
Itt tényleg át lehet érezni, hogy mekkora veszteséget és értelmetlen pusztítást, tragédiákat hozott a világháború. A város és környéke a mai napig viseli nyomát, az árokrendszerek maradványai, a folyamatosan előkerülő lőszerek és eszközök, valamint a végtelen sírkertek képében...
Kakukktojásként egy magyar nyelvű feliratot és címert is találtunk a főtér egyik épületén! Ennek történetét nem sikerült kiderítenem.
Zárásként Monty jól sikerült videóját ajánlom, az eseményeket feldolgozó Passchendaele c. film és a Sabaton azonos témájú zenéjéből összeállítva:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése