Delfti lét

Szóval ott tartottam, hogy (nem is olyan) hirtelen felindulásból áttelepültem Delftbe, ahol a diplomatémán fogok dolgozni.

Egy korábbi posztban található repülős képre ígértem a megfejtést is: akkor készült, amikor február elején pár napos látogatásra itt jártam, hogy a témavezetővel és leendő munkatársakkal találkozzam. A kép pedig meglehetősen könnyű, leszálláskor készült Amszterdam felett. Innen még 40 perc vonatozással jutottam Delftbe. Csak egy három napos villámlátogatás volt, de szerencsére sikerült szobát találni ez idő alatt, így a legutóbb megénekelt költözés már simán zajlott.

Nagy mázlim volt, mert nagyon jó helyen lakom, majdnem mindenhez közel, a város déli részén. Átlagos méretű szobám van a lakásban, a tulajdonossal megosztva a közös helyiségeket. Még nagyobb szerencse, hogy a két legnagyobb holland probléma, a konstans 18 fokban  vacogás és a fal vizesedése/penészesedése sem fordul elő, kellemesen meleg van :) Az elmúlt két hétben pedig szinte végig szikrázó napsütés és 8-10 fok volt, alig hittem a szememnek reggelente.

Ami pedig a "mazsola holland autósok" legendát illeti, kézenfekvő a megfejtés: egyszerűen nem éri meg gyorsan menni. Mindenhol átengedik a bringásokat, ott is, ahol az autósoknak lenne elsőbbségük (néhány bringaúti macisajt elég szerencsétlenül van kitéve), az utakkal párhuzamosan pedig elsőbbsége van a bringásoknak értelemszerűen. Így reggeli/du. csúcs esetén percekig lehet várni, amíg lesz egy ablak a bringás folyamban. Ezek után nem csodálom, hogy senki nem rohan sehová, mert úgy is meg kell állni a következő körforgalomnál... Nekem egyébként pont tetszik ez a lassú életmód.

Kilátás az egyetem irányába (a magas toronyház a háttérben a villamos és informatikus kar)

Szóval itt lakom, a felső szinten

Kósza hóesés március elején

Persze egy tipikus holland utcában nincsenek ilyen paneltömbök, csak vörös tégla és biciklik mindenhol.

Illetve az óvárosban csatorna is van hozzá.

Az óvárosban jártamban végre előkerült a rendes fotógép és vannak jó képek is!

 

Érdekesség, hogy sok francia kifejezésbe botlottam holland szövegekben és persze a konyha is jelen van :) A legtöbb termék pedig egyszerre készül holland/belga/francia piacra, így továbbra is jó hasznát veszem a franciatudásnak.

Érdekelne, hogy itt hogyan oldják meg a közlekedést, hacsak nem vízen járva.

A hasonló szép házakból rengeteg van az óvárosban. Persze lakni benne egy másik kérdés - gyakran nincsenek jól szigetelve és nagyon keskenyek a helyiségek

A fő látnivalók között van a Markt, vagyis a főtér, az ikonikus Nieuwe Kerk-el és a városházával (ahol a névből is adódóan gyakran piac van): 

A templom története egy külön érdekes sztori, száz év alatt sikerült befejezni. És csak annyira új, hogy 500 éves.

Az egyetem egy külön városrészt képez Delft délnyugati részén, nagyjából egy BME-nyi területen, ami egy százezres városnak azért jelentős része. (az egyetemről még írok külön részletesen!) Reggelente egy műszakilag tök érdekes híd vezet az egyetemre a Delftse Shie-n keresztül. Hajóforgalom esetén a központi pilléren megemelik az egész útpályát és beforgatják a parttal párhuzamosan. Ráadásul ez tök gyors, alig egy perces művelet. A hajó elhaladása után ugyanígy visszaforgatják és leengedik az út szintjébe az felépítményt. 

Képek egyik, illetve másik partról beforgatott állapotban:

Sajnos egy mega-beruházás teljesen szétdúlja a várost immár 6 éve, leginkább a 4-es metróhoz tudnám hasonlítani. A hasonlóan kb. 8 éves projekt célja, hogy a várost átszelő forgalmas vasútvonalat (Rotterdam - Den Haag) végig a föld alá vigyék, úgy, hogy közben folyamatos a forgalom (4 vágány, tehát 2 működik, a másik kettőt építik). További tereprendezés és parkosítás is jár hozzá, tehát a végeredmény mindenképpen pozitív lesz. Jelenleg még nagyon nem látszik a vége az építkezéseknek. Azt meg kell hagyni, hogy az új pályaudvar nagyon szép, de a város legforgalmasabb része továbbra is teljesen fel van ásva több kilométer hosszan.

Ami a hollandoktól eddig baromi idegesítő, az az időpont-mánia, minden apróságért időpontot kell kérni. Számlanyitáshoz egy héttel előtte kértem időpontot, nem úgy van az, hogy besétálsz a bankba. Mivel egy külön online fizetési rendszer van, ami csak holland bankokkal kompatibilis, így amíg nem lesz számlám, addig sok mindenhez nem férek hozzá, nem tudom igényelni. Itt sem fenékig tejfel az élet.

Au revoir, Lyon! Goedemorgen Delft!

Ezt a posztot eredetileg negatív hangvétellel írtam volna, arról, hogy az utolsó itt töltött hetemen is megszívat a helyi tömegközlekedés, szimplán azzal, hogy éjfél után nincs több járat. Semmi, slussz, kész. Ha haza akarsz jutni, óránként 1 busz megy a városházától az egyetemre (1, 2, 3 és 4 órakor), ha sietsz, menj biciklivel. Persze ezt úgy is felfoghatjuk, hogy dolgozd csak szépen le az elfogyasztott sörmennyiséget és védd a környezetet! :D Csak én épp falmászásból jöttem és eléggé elfáradtam... 

Azt meg kell hagyni, hogy közbicikli volt bőséggel, és miután elindultam, rájöttem, hogy ennél jobban nem is alakulhatott volna. A város gyakorlatilag teljesen kihalt volt hétköznap fél egykor. A legforgalmasabb utakon sem volt egy autó se, gyalogosok is csak elvétve. Miközben átbringáztam a városon a kis szűk, jellegzetesen francia boltokkal tarkított belvárosi utcákon, majd a nagy sugárutakon, még egyszer megcsodálhattam a Rhone panorámáját és a kivilágítást, mondhatni méltó búcsút tudtam venni Lyontól. Már csak azt sajnálom, hogy nem volt nálam egy épkézláb fényképezőgép, a mobilos képek pedig kritikán aluliak a sötétben...

Sajnos nem lettek jók a képek, be kell érnetek egy útvonallal

Persze felmerül a kérdés, miért kellett nekem megint költözni? :D Több oka is volt: egyrészt, mindenképpen le akartam lépni az egyetemi koliból, ami már nagyon börtönszerűen hatott. Sajnos az egész Villeurbanne városrész borzalmas (egy szürke betonzsungel), így lehetőleg Lyonba, vagy valamelyik szebb részre. Ugyanakkor, talán ez az utolsó lehetőségem, hogy még viszonylag gondtalanul megtapasztalhassak egy másik országot, kultúrát, így elsősorban Németo/Kanada/Hollandia téren nézelődtem diplomatéma terén. Végül a delfti egyetemen kerültem kapcsolatba egy jófej proffal, aki pont bioszenzorokkal kapcsolatos projektre keresett embert, így viszonylag könnyen bekerültem. Persze ez egy jó pár hónapos folyamat volt, több Skype beszélgetéssel és adminisztrációval.

Az utolsó látkép a városról, a Rhone folyó felett

A büfékocsi sajnos nem volt egy nagy szám

Miután az utolsó 4 napot Lyonban felváltva csomagolással és bulizással töltöttük, teljesen szétesve szálltunk fel 28-án vasárnap a TGV-re. Lyonból Brüsszelbe indultunk egy csoporttársammal, aki Leuvenben talált szakmai gyakorlatot. 4 óra suhanás (és alvás) után meg is érkeztük Brüsszel-Midire, ahol búcsút vettünk egymástól. Innen még két óra vonatozás várt rám, végül megérkeztem Delftbe, Hollandiába, ahol várhatóan szeptember végéig fogok kutatni a diplomamunka keretében.

Folytatása és előzménye külön következik!
ad.1.(És most már tényleg kezdek valamit a telefonnal, mert a képminőség borzalmas)
ad.2.(jó sok elmaradásom van még mindig, igekszem pótolni, de komolyan! :) )

Repterek- repülők 2.

Na akkor folytassuk! :)

Amióta kint vagyok, úgy évente 6-8 alkalommal repülök (gyakran átszállás pluszban), időnként előfordulnak idióta utasok teljesen megmagyarázhatatlan dolgokkal. Majdnem mindig akad egy "special flower", aki aki felszállás előtt akar WC-re menni, nem tudja hova tenni a bőröndjét, ami amúgy láthatóan túlméretes/túlsúlyos. Volt, hogy nemes egyszerűséggel letette maga mellé a bőröndöt a folyosóra, hogy az úgy jó lesz. Amin legjobban kiakadtam, hogy egy kedves utas már állt fel és szedte le a bőröndjét amikor a gép pedig épp csak elhagyta a pályát leszállás után (ilyenkor még kb. 5 perc taxizás van utána ugye és még vagy 10 perc ajtónyitásig). Gondolom, a sztyuvik meg majdnem elájultak. De nem észkombájnok azok sem, akik kétajtós beszálláskor elölről verekedik magukat végig a hátsó sorba szóló jeggyel.

Néha előfordul, hogy összekavarom a nyelveket, franciául köszönöm meg reflexből, pedig ez annyira nem bonyolult. Meg néha zavarban vagyok, hogy akkor mondjuk a Lufthansánál (lyoni beszálláskor) németül, angolul vagy franciául köszönjek? :) Persze ott a német a logikus, de előfordul, hogy németül köszönök és angolul válaszol :D

Legutóbb Lyon felé elég kemény turbulenciát kaptunk, percekig durván rázta a gépet, kb. mintha egy földúton lettünk volna. Pedig a szárny 10-20 centis kihajlása nem jelent problémát, legközelebb ti is erre a képre gondoljatok!

A prototípusokat nagyon alapos strukturális teszteknek vetik alá. Ez itt épp az A350 és egy ilyen mértékű szárny-deformációt még simán el kell viselnie.

Most pedig egy kis típus-album következik (csak az elmúlt 2 évből):

(elnézést a Lufthansa felülreprezentáltsága miatt, Lyon Bp-ről egyedül velük érhető el. Sok alternatíva sajnos nincs.)

Airbus A320: a sztenderd igásló (legalábbis itt Európában). 170-180 utast 3+3 székes elrendezésben tud relatíve nagy távolságokra szállítani (Európán belül). Igazából sokat nehéz mondani róla, a székezés sűrűségétől függően kényelmes vagy kényelmetlen (ugyebár Wizzair...). A Lufthansa verzió elég kényelmes, a Wizzaires volt a legrosszabb, ott kb. beleépül a térdem a háttámlába. Összességében az európai vállalatok inkább ezt veszik, mint a 737-eseket, ami nagy szívfájdalmam. Mégiscsak egy játékrepülő a 320-as azzal sidestickkel. :) Aki már repült Ferihegyről, az nagy valószínűséggel egy ilyen típussal tette. (kivéve Ryanair)

 

Fent balra a Brussels, jobbra a Lufthansa színeiben.
És egyszer leszállás után a pilótafülkébe is benézhettem :)

A321: Még egyelőre furcsa látni, csak egyszer volt hozzá szerencsém. Ahhoz képest, hogy már jó pár éve forgalomban van, idén repültem vele először. Az alap A320 hosszított változata, de belül teljesen azonos. Az extra hosszúság miatt úgy néz ki, mint valami repülő ceruza. Jól megkülönböztethető az oldalanként 4 ajtóval, a 2.on volt a beszállítás, ami máris "nagygépes" érzést ad. 200-210 utasos konfigurációban található leginkább. Ami fontos, hogy majdnem teljesen megegyezik az A320-al, így jóval gazdaságosabb (a liter/utas/km az irányadó adat). Fun fact: 200 fő felett már 5 légiutas-kísérő kötelező.

A319: Ennek van a legaranyosabb, szinte cuki formája, Rövidebb, de egyébként kívül-belül majdnem teljesen azonos a nagytesókkal. Ez csak kb. 140 fős. Beceneve emiatt "Babybus" (az Airbusból ferdítve) :)

Egyébként az A320-as család azonosítása a gömbölyű orr és a szárnyvégi "wingtip fence", az Y alakú wingletek alapján a legegyszerűbb.

Embraer E195: na végre valami változatosság! Ő egy kategóriával kisebb, mint az előzőek, regionális típus, jellemzően 1-2 órás útvonalakra. Mindössze 116 utast szállít, 2-2 üléses elrendezésben, a beltér is egy picit szűkebb talán. Ugyanakkor jóval újabb fejlesztés. Menő, nagy ablakok vannak rajta, amin végre rendesen ki lehet látni, ritka dolog és szerintem elegánsan néz ki! Valamint jó hangja van :)

A nagyfiúk mellett eltörpül (A340)

Aztán volt szerencsém a Bombardier CRJ 900 típushoz is, ami aranyosan kicsi, szinte családias, földszintes gép, de a keresztmetszete elég szűk, nincs belmagassága és mindössze 80 utast visz (2-2 ülés soronként). Láthatóan teljesen más filozófia alapján tervezték - alsószárnyas, hajtóművek hátul vannak rögzítve -  ennek előnyei is hátrányai is vannak (pl. jobb áramlás a szárny körül, de bonyolultabb szervizelés). Ez a kialakítás régebben a "nagykategóriában" is gyakori volt, mostanában már csak a business/regionális méreteknél használják. A nagyobbakhoz képest majdnem kisgépes repülési élményt ad, ráadásul egyik alkalommal nagyjából 30-an voltunk, így kongott az ürességtől az a kevés hely is. További érdekesség, hogy a hajtóművet a  A-10-eséből fejlesztették :)

Földszintes és meglehetősen kicsi

Francia Embraer ERJ145-ösök a Lufti CRJ mellett

Fejedelmi lábtér ezen a kis fogpiszkálón

Nincs sok hely a közlekedésre és a fejnek sem, de itt pont nem látszik annyira.

Ééés még több repülős kép!

Hello from the other siiiide

A havas Ferihegy nem egy gyakori látvány, a norvég gép pont illik is a képbe

Ez alkalomból kaptunk egy adag jégtelenítést is

Épp Csepel felé kanyarodtunk felszállás után! :)

Brüsszelben a hadsereg C-130-asait is megtaláltam

és végül #művészet: valójában csak mert nem lehet megúszni a giccsesen naplementés képeket:

  

PS.:

Végtelen sok képem van még, de sajnos gyakran rossz, bemozdult, stb. (=potato) minőségű lett, így azoktól megkíméllek titeket.

A profi képeket a planespotters.net oldalról vettem.

Ja és: Végre repülőkről írhattam!!44!4! :D

Önnek 15 új üzenete érkezett

Mostanában egy eléggé vicces problémával küszködöm: végtelen sok e-mail fiókom lett az évek során. Van a:

•  mostani mesterképzésemen - ami ugye 2 egyetem, Lyon 1 és INSA - két fiók, 
• a régi pázmányos cím, 
• emellett van egy személyes gmail meg egy másik gmail a "spam és egyéb weboldalakon regisztrálás" céljából (hasznos, így kevesebb levelet kell olvasni, egyből törlök ott minden bejövőt kb.), 
• plusz egy névre szóló, amit a CV miatt csináltam (a 14 évesen nyitott személyes fiók idióta címét mégsem lehet beletenni egy CV-be), 
• és most még az új helyemen is lesz. 

Ez így összesen 7 db :D

Na most mit csináljak?

Összedrótozni nem akarom az összeset, mert annak nincs értelme, hogy minden a személyes mailcímemre jöjjön, a napi 15+ spam és néhány fontos. A mostaninak előnye, hogy legalább szét van választva, hogy külön jönnek az egyetemekkel kapcsolatos hírek (talán a két egyetemit össze lehetne kötni), külön a személyes kommunikáció és a maradék a hulladék. Szóval marad így, csak ne felejtsem el a 7 különböző jelszót... :)

Február 1.0

A címadás mostanában nem túl kreatív. Bocs, ez van!

A hónap a vizsgák maradék részével indított, ötödikéig 3 vizsga és egy prezentáció volt. Valahogy sikerült túlélni, bár persze nem tudtam eleget tanulni egyikre sem ilyen - félnapos - időközök mellett. Előtte való héten is vizsgáim voltak,szóval még az sem, hogy előtte - esetleg 2 héttel előtte kellett volna, de ki emlékszik bármire 2 két után? Szóval darálás ment, ráadásul főleg closed book vizsgák voltak. A kiselőadás meg maga a rémálom, a 20 perces prezentációdért ott ülsz 5 órát, csak hogy meghallgasd a többi, hasonlóan sebtében összedobott munkát. Pénteken délben aztán nagy-nagy megkönnyebbülés volt mindenkinek, hogy az aznapi (Nanoelectronics) vizsga relatíve könnyű volt, és hivatalosan nem lesz több vizsga az életünk során (jó esetben :P )! Egyelőre még barátkozom a gondolattal :) Persze a pótvizsga eléggé esélyes pár durvább tárgyból.

És ez még csak (az) egy(ik) vizsgahét volt.

Az utolsó vizsga előtt ki lett dekorálva a tábla :)

Szóval azt már kitalálhattátok, hogy a péntek egy déltől hajnali egyig tartó partiba csapott át. A vizsga utáni sörözést a hamburgeresnél elköltött vacsora miatt szakítottuk csak meg :D Mindenesetre már nagyon ránk fért!

Da Team egy része, még józanon

Ja és közben Lyonban továbbra is 10-15 fok és napsütés van :)

Meleg van, hol van a tél?

A következő rész tartalmából:

Addig is lehet tippelni, hová utaztam! :)

Repterek-repülők 1.

Támadt egy ötletem, hogy a repülős élményeket egy nagyobb posztban szedném össze, így minden egy helyen van. A repterekről, repülőkről szerzett benyomások, pár sztori és hasonlók következnek. Persze szigorúan szubjektív és valószínűleg az aktuális idegállapottól függ...

BUD (Budapest): egy erős közepes. Az indulási oldal leginkább semmilyen (persze eltekintve az érzelmi töltettől, hogy épp elmegy az ember :) ), cserébe kicsit talán szűkös. A szekunál folyton tömeg, szerintem direkt csinálják, hogy éppen csordogáljon a sor, de véletlenül se lehessen gyorsan haladni. A Skycourt tranzitváró még mindig menő, a dizájn és a kilátás nagyszerű. Itt a legkényelmesebbek a székek is szerintem. Nagy mínusz a wizzaires karám, ami tökéletesen igénytelen és komfort nélküli entitás, tökéletesen megvalósítja az "ideiglenes dolgok szoktak a legállandóbbak lenni" közhelyet. A net egyszerű és gyors. A nem-fapadosokhoz keveset kell sétálni.

Forrás: https://www.flickr.com/photos/reidlromeo/8470915392/in/photostream/

LYS (Lyon): nagyobb, mint az ember gondolná, mégiscsak Fro. 2. legnagyobb városa. A terminál szép, de összességében nem esik le az embernek a koncepció, a kitárt szárnyú madár (felülnézetből). Közel sincs olyan jó kapcsolata K-Euval mint Párizsnak, Pestre is csak átszállással lehet eljutni. A checkin gyors, de a secu eleg nyűgös tud lenni, furcsán kevés biztonsági kapu van csak. Szerencsére általában gyors. A váróterem viszont elég gagyi, a legtöbb bolt a szeku előtt van, a tranzitban alig. Ki érti ezt? A másik, hogy végtelen sokat kell gyalogolni. A bejárattól a terminálig és a bejárattól a vonatig több, mint 10 perc. Extra szemétség a világ valószínűleg legpofátlanabbul túlárazott, privatizált villamosjárata (15€ egy irány), ami jelenleg az egyetlen tömegközlekedési eszköz Lyonba. (miután kinyírták a konkurenseket jogi eszközökkel)

MUC (München): Budapest felé itt kell átszállnom, így már elég sokszor voltam, egy szóval: bazinagy. Végtére is a Lufthansa második legnagyobb bázisa... Végtelen taxizás várható fel- és leszálláskor. Az egész nagyon funkció-orientált, pozitív értelemben. Viszonylag egyértelmű a tájékozódás, átlátható, a várók relatíve egyszerűek, az infrastruktúra nagyszerű, van áram és ingyen kávé (nagy pluszpont). Net kicsit bonyolult, de végül megoldottam minden esetben (legutóbb úgy tűnt, most ezen is egyszerűsítettek). Az mindenképp a németek javára írandó, hogy késéskor maximálisan próbálnak segíteni, a kijáratnál már mutatják az átszállási lehetőségeket, kapukat és/vagy egy alkalmazott segít eligazodni. Az mondjuk szívás, amikor a terminál egyik végéről a másikra kell átmenned, úgy, hogy a 45 perces átszállási időből 20 percet késett a gép.
Külön jó, hogy lehet szemezgetni a géptípusok közt, az Airbus teljes termékskálája és még sok más is megtalálható. Durva forgalmat bonyolít le: a szomszéd géppel egyszerre történt a pushback, ráadásul egymással szembe, közben már fordult be az Aegean A320-asa ugyanarra az állóhelyre. Itt még legalább nincs sorban állás a kifutópályán.

 

Legutóbb nagyjából a terminál 2/3-át kellett átsétálni, a piros ponttól a távolabbi végéig (a kép elég rossz lett, bocs)

FRA (Frankfurt): még nagyobb, végtelenül nagy. (A világ 9. legnagyobb reptere!) Szerencsére nem kellett sokat keresgélni átszálláskor, ami pluszpont. BUD egy libalegelő hozzá képest. Végtelen taxizás fel/leszálláskor szintén. Ha a város felől jön be a gép, este nagyon szép a kivilágított toronyházak látványa! Jó sokat kell gyalogolni, MUC nekem barátibb volt. Amúgy kb. hasonló a kialakítása. Nagyon durva forgalom: 4-5 gépet indítanak egy 5 perces slotban. Ennek eredményeképpen a hosszú taxizás után még a pályánál 4-5 gépes sor van, úgyhogy sok idő eltelik várakozással. 

CRL (Brüsszel Charleroi): nem egy nagy eresztés, mivel fapados reptér, így a berendezése is hasonlóan egyszerű. Sok időt úgysem tölt ott az ember ideális esetben. :) Azért nem kicsi, a Ryanair komoly forgalmat bonyolít le ott. Általában gyors szeku és fapados váróterem. Alapvetően elmegy. Sajnos a lényeg, a Brüsszelbe jutás körülményes és elég hosszú, shuttle busz vagy busz+vonat kombóval 1-1,5 óra.

BRU (Brüsszel Zaventem): Kétszer szálltam itt át, túl sok benyomás nem ért, közepesen nagy és viszonylag jó. A szekunál szerencsém volt, kongott az ürességtől, és egyébként is jól szervezettnek tűnt. Hasonlít a münchenire a tranzit elrendezése (hosszú terminál mozgószőnyegekkel). A reptéri vonat viszont egy rablás, 7€ a reptér-Brüsszel 10 perces vonatút, amit ráadásul az SNBC szolgáltat, szimplán beszednek egy extra díjat a reptériek.

TKU (Turku, Finnország): ide talán már nem repül a Wizz, de ez volt a legmeglepőbb , ahol valaha voltam.  Nem egy különösebben kicsi reptér egyébként. Egy előre gyártott betonelemekből összerakott mini terminál szolgálta ki a Wizzairt, a "rendes" terminálról indult a többi, hagyományos társaság. Minden mini volt: egy bolt, 1-2 beléptetőkapu, szerintem két gépnyi ember egyszerre nem is férne be a váróba. A pesti birkakarámnál viszont még mindig kényelmesebb volt. Azért a Wizzair skót mentalitása néha már igencsak túlzás. Végül is gép akár egy rétről is indulhatna, ha képes lenne rá...

Igen, ez (volt) a fapados terminál

Folytatása itt! :)