Au revoir, Lyon! Goedemorgen Delft!

Ezt a posztot eredetileg negatív hangvétellel írtam volna, arról, hogy az utolsó itt töltött hetemen is megszívat a helyi tömegközlekedés, szimplán azzal, hogy éjfél után nincs több járat. Semmi, slussz, kész. Ha haza akarsz jutni, óránként 1 busz megy a városházától az egyetemre (1, 2, 3 és 4 órakor), ha sietsz, menj biciklivel. Persze ezt úgy is felfoghatjuk, hogy dolgozd csak szépen le az elfogyasztott sörmennyiséget és védd a környezetet! :D Csak én épp falmászásból jöttem és eléggé elfáradtam... 

Azt meg kell hagyni, hogy közbicikli volt bőséggel, és miután elindultam, rájöttem, hogy ennél jobban nem is alakulhatott volna. A város gyakorlatilag teljesen kihalt volt hétköznap fél egykor. A legforgalmasabb utakon sem volt egy autó se, gyalogosok is csak elvétve. Miközben átbringáztam a városon a kis szűk, jellegzetesen francia boltokkal tarkított belvárosi utcákon, majd a nagy sugárutakon, még egyszer megcsodálhattam a Rhone panorámáját és a kivilágítást, mondhatni méltó búcsút tudtam venni Lyontól. Már csak azt sajnálom, hogy nem volt nálam egy épkézláb fényképezőgép, a mobilos képek pedig kritikán aluliak a sötétben...

Sajnos nem lettek jók a képek, be kell érnetek egy útvonallal

Persze felmerül a kérdés, miért kellett nekem megint költözni? :D Több oka is volt: egyrészt, mindenképpen le akartam lépni az egyetemi koliból, ami már nagyon börtönszerűen hatott. Sajnos az egész Villeurbanne városrész borzalmas (egy szürke betonzsungel), így lehetőleg Lyonba, vagy valamelyik szebb részre. Ugyanakkor, talán ez az utolsó lehetőségem, hogy még viszonylag gondtalanul megtapasztalhassak egy másik országot, kultúrát, így elsősorban Németo/Kanada/Hollandia téren nézelődtem diplomatéma terén. Végül a delfti egyetemen kerültem kapcsolatba egy jófej proffal, aki pont bioszenzorokkal kapcsolatos projektre keresett embert, így viszonylag könnyen bekerültem. Persze ez egy jó pár hónapos folyamat volt, több Skype beszélgetéssel és adminisztrációval.

Az utolsó látkép a városról, a Rhone folyó felett

A büfékocsi sajnos nem volt egy nagy szám

Miután az utolsó 4 napot Lyonban felváltva csomagolással és bulizással töltöttük, teljesen szétesve szálltunk fel 28-án vasárnap a TGV-re. Lyonból Brüsszelbe indultunk egy csoporttársammal, aki Leuvenben talált szakmai gyakorlatot. 4 óra suhanás (és alvás) után meg is érkeztük Brüsszel-Midire, ahol búcsút vettünk egymástól. Innen még két óra vonatozás várt rám, végül megérkeztem Delftbe, Hollandiába, ahol várhatóan szeptember végéig fogok kutatni a diplomamunka keretében.

Folytatása és előzménye külön következik!
ad.1.(És most már tényleg kezdek valamit a telefonnal, mert a képminőség borzalmas)
ad.2.(jó sok elmaradásom van még mindig, igekszem pótolni, de komolyan! :) )