2015. június 24., szerda

Le Bourget Képáradat


Péntek hajnali 6-kor keltem, hogy elérjem a TGV-t, ami Párizsba megy - mindezt a légiszalon kedvéért.
Már maga a TGV is egy kicsit szürreális élmény - bár már utaztam rajta, de ez alkalommal annyira simán gördült, hogy szédülni kezdtem: kint halad a táj, én meg nem érzékeltem belőle semmit. Két óra repesztés után máris Párizs, ahol egy óra alatt átverekedtem magam a metróhálózaton és a tömegen. A Le Bourget reptér, (ahol a kiállítás is helyet kap) volt Párizs első repülőtere 1919-ben (!), de ma már csak csak privát célra és persze a repülőnapra használatos, a légitársaságok a sokkal nagyobb CdG-re repülnek. 


Jobbra egy emeletes, balra a sárga posta-TGV

A reptéren persze már hatalmas tömeg volt, de gyorsan elmerültem a rengeteg látnivalóban, így már kb fel se tűnt, hogy néha könyökharcot kell vívni a szorosabb helyeken.

Indításnak egy halom nagyvas és pár Ariane rakéta a háttérben
Amit tudni érdemes: az esemény  inkább szakkiállítás és vásár, mint repülőnap. A legtöbb, a nemzetközi repülési és űrkutatási piacra termékeket gyártó vállalat képviselteti magát, legyen az katonai, vagy polgári, a burkolatok, öntvények gyártóitól a rakétákig minden megtalálható itt. Gyakran új fejlesztéseket, típusokat is itt mutatnak be elsőként a nemzetközi (vásárló)közönségnek.

A statikus kiállítás igazi csemege volt, drónok minden mennyiségben és minden méretben, légvédelmi rendszerek, repülők a polgári UL kategóriás, kis- és nagy utasszállítóktól, COIN feladatkörű és komoly vadászbombázókig minden, ami szem-száj ingere.

(akit nem érdekelnek a repülők, görgessen :D )

Igazából felsorolni is hosszú lenne, inkább itt van pár kép:
Mezőgazdasági permetezőből dzsungelbombázó a költséghatékonyság jegyében

 

Az olasz dizájn csúcsa és személyes kedvenc business gépem: Piaggio P.180 Avanti

 

 




Autogiró - nem könnyű elhinni, hogy ez komolyan repül is :)


És most csak azok közül válogattam, amik nem fértek fel a fb albumba!

A légibemutatók közül nagyon menő volt az E-Fan, Az Airbus elektromos csőlégcsavaros kisgépe és az A350XWB, amit most láttam először. Az A380 noha nem új, a brutális méreteivel még mindig lenyűgöző! Szerepelt a Rafale is kötelező módon, dobhártyaszaggató hajtóművekkel és dinamikus manőverekkel. Egy rövid program erejéig itt volt a Patrouille de France is, akik leginkább a szoros kötelékeket és alakzatváltásokat gyakorolták. Az igazat megvallva, a Frecce Tricolori jobban csinálja a show-t, de nem akarok elégedetlen lenni, szokásosan profik voltak.





A hatalmas csarnokokban a világ minden tájáról jövő vállalatok közül lehetett mazsolázni. A céges standok négy hatalmas csarnokban terültek el.


A kiállítás egyben állásbörze is, így a neves francia cégeknél (Thales, Dassault, Zodiac, Safran, Snecma...) hosszú sorokban álltak a reménybeli alkalmazottak CV-t szorongatva... És még én is találtam egy céget akik gépészeti célú nanotechnológiás bevonatokkal foglalkoznak :)

Az ESA és a francia CNES sem maradt otthon, persze a  fő attrakció a "Csuri-üstökös" és Rosetta/Philae modellek voltak.

A rengeteg látnivalót 7 óra alatt se tudtam mind megnézni. Nagy élmény volt még, hogy az amerikai statikus soron be lehetett menni a gépek közé - így belülről is megnézhettem a Chinookot és a Herculest is. A katonák pedig rendkívül barátságosak és szívesen mesélnek a technikáról. (Nagy respect, mert nem lehet könnyű egy nap több ezer idióta turista kérdéseire válaszolni...) Következzenek az amerikai szekció képei.







Hatkor zárt a bazár, Este még a vonat indulásáig volt egy kis időm, így nem tétlenkedtem és tettem egy rövid sétát Párizsban, ha már egyszer ott voltam :)

 


Érdemes megemlíteni, hogy Pont des Arts-on többé már nem lehet lakatokat elhelyezni - a becslések szerint 45 tonnányi lakat volt a hídon, ami túlterhelte az egész szerkezetet, így levágták mind és leburkolták a korlátokat. A hagyományos bádog Eiffeltorony-árusok pedig haladnak a korral és már szelfibotot is lehet kapni náluk! :)
Az alvós vonattal pedig éjfélre haza is értem.





2015. május 2., szombat

MárciusÁprilis 1.

Hű nagy elmaradásaim vannak asszem, kiment a fejemből, hogy írjak ide!

Na szóval:

Februárban ugye csináltam a gyakorlatot, hó végére kellett egy beszámolót ( kb. cikket ) írni a munkáról, ez egész jól sikerült, ezúttal is hála a segítségért a témavezetőmnek!(Ha érdekel, itt elérhető, saját felelősségre)

Még meg sem száradt a tinta rajta, de már kezdődtek az órák, két hónapig előadások/gyakorlatok voltak, amik lényegesen jobban tetszettek mint az előző, pár kifejezetten jó prof is előfordult. Ami még mindig gondot okoz nekem, hogy egy tárgyat több prof tart, így elég kusza az anyag meg a jegyzetek. A terhelés nem vészes, kb 20 órányi egy héten.
Volt:

  • System Design (még meg kell érteni, mire akar kilyukadni), 
  • Physical Chemistry (hát ez elég vegyes, van ismerős,  jó és elég zavaros része is),
  • Semiconductor Physics (azt hiszed, hogy érted, de nem), 
  • Drug delivery (nem volt sok újdonság, kicsit gagyi tárgy),
  • MEMS (na ez elég jó) 
  • illetve kellett projektfeladat keretében 3-an csináltunk kiselőadást 30 percben (témánk: Nanotech az iparban) - na ez az amikor senki sem csinál semmit, majd az utolsó nap kell összehegeszteni az egészet meg kidobálni 20 fölösleges slide-ot a többiek részéből.... A lényeg, hogy végül sikerült.


Szabadidős tevékenység keretében pedig a már évek óta tervezett, de csak nemrég vett quadkoptert röptetem :)

 

Kb 40 centis jószág 150-200 grammal, szóval nem egy óriás, de cserébe nagyon agilis, jó móka! Egy gond van vele: elég komoly spirálba kerül aki elkezdi: plusz akksit venni, töltőt, cserélni a törött darabokat, propellert, és akkor már kamerát meg 3D nyomtatott vázat lenne jó... a határ a csillagos ég. Egyelőre alapvető műrepülő figurákat próbálok megtanulni, szerencsére jól bírja az esést :)

Egy brazil sráccal közösen szoktunk röpködni menni, aki egy sajátot épít. Néha figyelni kell az ütközésveszélyre is :)

Folyt. köv... (ígérem, gyorsabban és keresek több képet is)

2015. április 30., csütörtök

Fun Fact!


Azt tudtátok, hogy a templomablakon a színes mozaikok a bennük lévő fém nanorészecskék felületi plazmon rezonanciájának eredményeképp színesek? :)


Az üvegben levő (jelen esetben arany) nanorészecskék méretétől függően különböző hullámhosszú fény tud kölcsönhatásba lépni velük és mások fognak áthaladni az üvegen. A különböző fémek is eltérő módon nyelik el a befjövő fény egy részét.

Gyakorlatilag 600 éve használják ugyanazt a jelenséget, mint amit mi is vizsgáltunk a kutatásban!


http://en.wikipedia.org/wiki/Stained_glass#Colours
http://en.wikipedia.org/wiki/Plasmon#Surface_plasmons

MárciusÁprilis 2. (EBEC)

Még márciusban csak úgy jelentkeztünk az EBEC mérnökversenyre (European BEST Engineering Challenge) két francia és egy indiai sráccal (mindannyian az évfolyamból), csak úgy kíváncsiságból.
Az első forduló az egyetemen (INSA) belüli csapatok között zajlott, sajnos egy másik rendezvény miatt eléggé kevés résztvevővel. Mi a "Team Design" feladatot választottuk, ahol 4 óra alatt és minimális alapanyag felhasználásával (hungarocell, Red Bull, PVC, papír/karton, ceruza, bubifólia, pillecukor stb., minden volt) kellett egy tojást "kilőni" minél messzebbre, ugyanakkor épségben is érjen földet. Egyfajta rámpáról indítottuk a "lövedéket", gumiszalaggal - az esztétika nem jutott szerephez sajnos :)

 
A képeken fejjel lefelé van, a két palack a lábak voltak :)

A végleges megoldás kissé ad hoc megoldásokat tartalmazott, de nagyszerűen működött. Ebben csak reménykedni tudtunk, mert nem maradt időnk a tesztelésre. Az országos fordulóban így mi képviseltük az egyetemet!

A második etap néhány héttel később volt. Ez a forduló már komolyabb, két napos esemény volt, első nap a team design, másnap egy elméleti jellegű prezentációs feladatot kellett abszolválni. A team design feladat két sztenderd csomag rizs 40-50 cm magasságba való felemelése volt, úgy, hogy egymás után és egymásra kellett tenni azokat. A szabadsági fokok száma fontos volt a gépezetnél. Az eddigiekhez hasonlóan a minimális anyagfelhasználás is fontos szempont volt.

A "nagy ötlet" az volt, hogy a keret négy sarkából irányított zsinórok adják a pozicionálást és az emelési funkciót is. (talán a kikötői keretes daru, vagy valami hasonló lehetne a jó hasonlat) Bár két ember összehangolt "munkája" kell így hozzá, egy csomó melós szerkezetet meg tudtunk spórolni. Szerintem pofonegyszerű és közben hatékony megoldás lett. Sajnos nem lett nagyon szép, főleg a kaotikusan lógó zsinórok miatt. Ami nagyon meglepő volt, hogy a mi ötletünk gyakorlatilag teljesen különbözött a többiektől, akik a klasszikus daru különböző reinkarnációit valósították meg. Eredetiségből így meg is kaptuk a max pontot, de a dizájn hagyott maga után kívánnivalót, így másodikként végeztünk az összesítésben.


Kicsit kaotikusan néz ki üresen
Április vége felé pedig rendesen besűrűsödött az egyetemi tennivalók listája is, több prezentációt, beadandót kellett csinálni és most május elején két hét alatt lezavarták a vizsgákat is.


















2015. február 14., szombat

Egy nagyon kocka bejegyzés

Ideje megint jelentkeznem a pipetták és spektroszkópok közül :)

A síelés nagyszerűen lezajlott, mindenféle balesetet nélkülözve szerencsére, jó volt, szép volt, hideg volt. Az utolsó napokon meg olyan köd, hogy kb azt se láttam, merre van a lefele...

Múlt héten aztán irány vissza a laborba, és végül sikerült összeszenvedni a végleges kísérleti berendezést, de néha már nagyon elegem volt... A pénteki kajaidő mentette meg a helyzetet, az egész labor palacsintát zabált ebédre Fête de  Chandeleur alkalmából ciderrel öblítve :)

Ez az ünnep a Gyertyaszentelő Boldogasszony itteni megfelelője, és ilyenkor szokás palacsintázni is (crêpes ), minthogy az is kerek meg sárga, mint a nap (jön a tavaaaasz meg a napos idő, rendkívül bonyolult metafora).

Szóval ez volt a nap fénypontja, utána megint szívás persze. Cserébe mostmár eléggé kész van a kísérleti elrendezés:
  
A lézer a kép teteje felől érkezik a dobozba, ami egy motoros tükörrendszer, ami egy Labviewből vezérelt USB-ről kapja a jelet, így lehet periodikusan irányítani a nyalábot a fekete állványra, ahol a folyadékban pihenő aranyfóliáról végzzük az ablációt. Az eredmény meg a pirosas oldat :)

Úgyhogy most rohamtempóban történik az "aranyos kis" (na jó, ez nagyon rossz volt, bocs) oldatok gyártása, hogy legyen elég adat valami konklúzió levonására a hó végéig. A cél az lenne, hogy egy stabil, szűk std. eloszlású mérettartományban tudjunk minél több részecskét előállítani.

Múlt szombaton cserébe nagy plusz volt a CERN látogatás az egyik  diákszövetkezet jóvoltából.
Genf cirka 200 km-re van csak Lyontól, így nem volt nagyon fájdalmas út. A CERN külön kis települést alkot a város mellett, szinte önállóan.

Az általános "diákcsoport" programon vettünk részt asszem: a "Universe of Particles" rettentő hatásos és látványos, a vetítéskor az államat keresgéltem a padlón... itt a kiállításon alapvető infók voltak leginkább az LHC-ről, a Higgs-bozonról és néhány elméletről, az első webszerver viszont meglepett :)

Az ATLAS detektor lelkivilágához is közelebb juthattunk az irányítóterem mellett egy kis összeállítás segítségével, a vészhelyzet gomb külön mókás volt! Ezen túl a kriogén laborban még egy kis agytágítás jutott az LHC nagy kék csöveinek belső elrendezéséről, a különböző szupravezető mágnesek szerepéről, néhány leselejtezett darab segítségével.
Einstein-hasonmás fizikus vezetett minket
A Nagy Kék Cső Kis Szürke Csövekből áll :)
Sajnos magába LHC-ba nem jutottunk le (a föld alatt van kb 100 méterrel), pedig arra nagyon készültem, de a projekt monumentális mérete, elképesztő mérnöki tervezés és megvalósítás így is nagyon átélhető volt. A létesítmény egy csomó "világ leg-je" rekordot tudhat magáénak.
 

Mivel csak amíg ott voltunk, vagy 8 busznyi látogató jött, így csak egy kétórás túra fér bele a kapacitásukba, pedig még órákat elbóklásztam volna.


Ezen a héten ami nagy dolog volt, hogy végre TEM (transzmissziós elektronmikroszkóp) -el láthatóvá tettük az annyira rejtélyes nanorészecskéket, amit eddig csak közvetve tudtunk jellemezni, de itt az igazság feketén-fehéren:
Au nanorészecske TEM képe

Hát szóval így néznek ki. Nem egészen úgy, amit vártunk, ugyanis a részecskék összetapadtak nagyobb aggregátumokká, ez a követkető megoldanó probléma. Így is figyelemreméltó, milyen kicsi részecskékkel dolgozunk, a legtöbb önállóan a 10 nanométert se éri el (és ezek okozzák az oldatok piros színét) ...

Kicsit egyhangúnak tűnhet, hogy csak a tudományban lubickolok látszólag, de most kivételesen nem bánom, a szakmai gyak jól leköt, a témavezetőm igazán nagyszerű, mindig akad új kihívás és jófej emberek dolgoznak ott!
Szóval hétfőn megint irány a labor! :)


*****Következő adásunkban meglepi!*****