1956

Ez most valamennyire rendhagyó írás, és egyáltalán nem kötelező körök lefutása céjából.

Ajánlom ezt a cikket, nekem nagyon tetszett. Ez adott indíttatást, hogy írjak róla.

1956 októbere egy valószerűtlenül katartikus élmény még több generációval később is. Nagyon sokuknak családi, személyes történet, tragédia is (nekem is), nem csak tények egy törikönyvben. A diktatúra nagyon durván próbálta elnyomni az emlékeket, talán ezért is lett egy hihetetlenül erős, mindannyiunkat összekötő pont.

A történelem iránti érdeklődésem nyomán sokat olvastam erről a korszakról. A másik, hogy 3 és fél évig jártam a PPKE ITK-ra, ami ugye a Práter utcában található. Talán több, mint ezerszer sétáltam végig a Corvin-közön, a Práter utcán. Azon a környéken még mindig olyan érzés fog el, mintha megállt volna az idő. (Persze azóta folynak felújítások, építkezések.) A házakon a mai napig golyó és repesznyomok, régi stílusú feliratok. És ott vannak az emléktáblák sorai, megannyi mementóként... Sokszor próbáltam elképzelni az eseményeket, a fotókon látottakat. Bevallom, gyakran elérzékenyültem ilyenkor.

Kisebb koromban volt szerencsém találkozni Pongrácz Gergely bácsival, aki azóta sajnos már elhunyt. Lehettem olyan 10 éves, de pontosan emlékszem rá. Akkoriban még a múzeumkertben álló T-55-ös és az egyéb technika jobban lekötött :) A forradalomról írt, dedikált könyvét azóta többször is olvastam. Utólag azt hallottam, hogy elfogult és nem igazán pontos leírás az eseményekről, de a helyzetüket és a kor hangulatát nagyon jól visszaadja.

Végszóként csak annyit, hogy fontos, hogy ezek az események ne merüljenek feledésbe. Bár nem gondolom, hogy igazuk lenne, akik ennek az ünnepnek a "kommersszé" válásától félnek - de a mi feladatunk is lesz, hogy továbbadjuk