Retrospektív

(sajnos ez a beszámoló félbemaradt anno, de úgy döntöttem, utólagosan publikálom a már meglévő részeket)

Nos, szeptember elején leadtam a szakdolgozatot, egy hete pedig röviden visszatértem Lyonba és túlestem a diplomavédésen.

Ezzel (egyelőre) végéhez ért ez a két éves kaland-utazás-történet, ami a Nanoscale Engineering mesterképzésre való spontán jelentkezésem indított el. Akkor nagyjából két hetem volt felkészülni az indulásra, és most pedig két hét múlva hazafelé indulok. Visszatekintve az elmúlt időszakra, persze van, amit másképp csinálnék, de összességében szerintem sikerült ezt a nagy lehetőséget jól kihasználnom. 

Kicsit visszatekintenék a tanulmányaimra, az egyetemre, a mindennapi életre és úgy általában, hogy milyen volt Franciaországban (Hollandia majd külön jön).

A képzésről és az egyetemről

A most induló évfolyamra több jó változtatást is hoztak, kár, hogy nem most kezdem, ugyanakkor a mi évfolyamunk nagyon jó társaság volt, összekovácsolódott a csapat a második évre.
Nagyon tetszett a diákigazolvány, jól ki van találva - egyszerre beléptető egyes épületekbe, a rátöltött összeggel ebédet  és automatáknál minden mást lehet venni, a könyvtárban és nyomtatáshoz is ezt kell használni, szóval jól kitalált, multifunkciós kártya.

Jóval nehezebb volt angolul tanulni, persze ez nem az egyetem hibája. A különálló képzésnek talán a legnagyobb hátránya, hogy kicsit szigetszerű volt az egyetemi közösségben - kevéssé volt kapcsolatunk a diákokkal, szervezetekkel, pár szolgáltatás nem volt számunkra olyan egyértelműen elérhető, mint mondjuk egy "sima" INSA diáknak.

Lyon és a mindennapok

Lyont szerettem, szerintem nagyon szép város, rengeteg látnivalóval. Annak ellenére, hogy Franciaország második legnagyobb városa, sokkal élhetőbb, mint Párizs. A varázslatos óváros és a modern, újabb részek, a bouchon-k, a Parc de la Tête d'Or, és még sok más...

Azonban ahol laktam, illetve ahol az egyetem volt, a Villeurbanne városrész nagyon nem volt jó, szürke ember- és épületmassza a legjobb leírás rá. Bármilyen programot Lyonba szerveztünk, sörözéstől a piknikezésig. Persze kényelmes volt az egyetem közelsége (mivel konkrétan az egyetemen laktam :) ). A koli nekem kicsi volt, bár cserébe nem volt drága, hosszú távon nem volt jó ilyen kis helyen lakni. A második évre javult a helyzet azzal, hogy a csoporttársaimmal eymás mellett laktunk, így sok közös programra adódott lehetőség, kevésbé volt bezártságérzetem.

A francia 'kaland' mindenképpen nagy lépés volt az önállóság felé. Nehezen kezdtem, az első félév lelkileg nagyon nehéz volt a teljesen új környezetben és eléggé bezárkóztam, nem éreztem jól magam. Ez szerencsére tavaszra javult, Jamil személyében nagyon jó fej szobatársat kaptam, ez nagyban hozzájárult a feloldódáshoz. Talán a nyelvtanulást is segítette, hogy ő nem tudott jól angolul, szóval ilyen frenglish keveréknyelven beszéltünk :)

A honvágy azonban kérlelhetetlen dolog, az évi 3x hazautazás kevés volt és ráadásul jó drága. Ez mostanra már kicsit javult, hála az easyjet közvetlen járatának. Ehhez kapcsolódik a ma már gyakori "FOMO - Fear Of Missing Out" jelenség, vagyis, hogy lemaradsz arról, amit a haverjaid éppen a fészbukon megosztanak, hogy nekik mennyire jó éppen (Magyarországon)... De hát közben nekem is nagyon jó volt, hiszen bakker kint tanultam Lyonban! :) Ha akartam, elvonatoztam két óra alatt Párizsba! Sok olyan dolgot tehettem, amit otthon nem, megismerkedtem egy csomó jó fej emberrel,  a falmászással, jó ismerősök, barátokat szereztem.

Szóval egyáltalán nem bántam meg, bár voltak nehéz időszakok, de nagyon jó élményekkel és tapasztalatokkal lettem gazdagabb!