Az egyszemélyes Giro de Holland II.

Az első rész megkésett folytatása következik.

(megjegyzés: Ez a blogbejegyzés 2016 óta befejezetlenül, vázlatos formában állt. A végleges szöveg a Google Gemini mesterséges intelligencia segítségével, az eredeti jegyzetek és az első rész stílusa alapján készült el)

Szombat -" A pokol országútján"

Gassel-Wageningen 75 km

A napi jelmondat egyrészt a történelmi útvonalra utal - a Hollandiát felszabadító szövetségesek által a Market Garden hadművelet során használt 69-es utat nevezték el a katonák „Hell’s Highway”-nek, vagyis a pokol országútjának, a heves német ellenállás miatt. Teátrális túlzással a saját utamat is jellemezhetném így, mert az előző napi leégés miatt a tűző napon folyamatosan az árnyékokat kerestem. Persze hosszú ujjú póló véletlenül se volt nálam :) , így a nap második felében már egy pulóverben kellett tekernem, választhattam a napszúrás és a hőguta között. 

Az előző posztből beteszem a térképeket, hogy egyszerűbb legyen követni, a mai a zölddel jelölt szakasz: Itt találjátok a Google térképet, amin az útvonalam a látnivalókkal, több-kevesebb hibával szerepel. A teljes táv 210 km körül volt, a  térképnél kb. 20 kilométerrel több, mert nem mindenhol a legrövidebb útvonalat követtem (a gps track persze nem működött rendesen).

A mai etappal belecsaptam a történelembe, innentől végigkövettem a szövetséges erők útvonalát egészen Arnhemig. 

A reggeli után a szállásról elindulva az első látnivaló a Grave városánál a Maas folyón átívelő híd volt, a hadművelet egyik legelső célpontja, amit sikeresen el is foglaltak az amerikai ejtőernyősök. Ahogy áttekertem rajta, belegondoltam, mekkora harcok dúlhattak itt. A városka felé közeledve viszont valami egészen más fogadott: mindenhol rózsaszín lufik és díszítés. Először azt hittem, valami elképesztő méretű, az egész régiót érintő házibuli-sorozatba csöppentem, de aztán rájöttem, hogy a Giro d’Italia mezőnye épp Hollandiában tekert azokon a napokon, és az útvonaluk keresztezte az enyémet.

Nijmegen felé közeledve, a várostól délre egy hangulatos, erdős-polderes rész következett, tavakkal és egy cserkészközponttal. Idilli béke honolt, tökéletes kontrasztban azzal, ami a városokban várt. Nijmegen gyönyörű hely, de a Giro miatt teljesen tömve volt, esélytelen volt nyugodtan nézelődni. Rohannom kellett, hogy tartsam a tempót, így a híres Waal-hidat és a belvárost is csak kutyafuttában láttam. Ugyanez a helyzet fogadott Arnhemben is: hatalmas forgalom, tömeg, nehéz volt elmélyedni a történelmi helyszínekben a Giro lázában égő városban.

Az első részben már említettem, hogy a tartományok közötti határ átlépése szemmel látható változást hoz. Ennek egyik legláthatóbb jele a zászlók cserélődése volt. Noord-Brabantot elhagyva magam mögött hagytam a jellegzetes piros-fehér sakktáblás lobogókat is. Helyüket Gelderlandban a komolyabb, középkori címerekből eredő kék-sárga-fekete trikolór vette át. Apróságnak tűnhet, de a házak előtt lengő, büszkén viselt zászlók is hozzátettek ahhoz az érzéshez, hogy nem csak kilométereket, hanem különböző, saját identitással bíró vidékeket is átszelek.

Oosterbeek felé haladva ért a következő meglepetés: a táj dimbes-dombossá vált. Az ember azt hinné, Hollandia egy nagy palacsinta, de itt, a Rajna mentén komoly emelkedők nehezítették az utat, ami a 15 kilós csomaggal és a 3 sebességes városi bringával igazi kihívás volt.

A fáradságért cserébe Oosterbeekben várt a túra egyik legnagyobb benyomást tévő állomása, az Oosterbeek-i Háborús Temető. A tökéletesen gondozott gyepen sorakozó több ezer sírkő egyszerre volt szívszorító és fenséges látvány. Magasztos hely, ahol az ember tényleg átérzi a történelem súlyát. Innen csak pár perc tekerés a Hartenstein Hotel, ami a brit 1. Légideszant Hadosztály főhadiszállása volt az ostrom alatt, ma pedig múzeumként működik. A katonai felszerelések terén nem tudott sok újat mutatni, azonban a civilek szemszögéből bemutatott események – a kitelepítés, a szenvedésük – egészen új perspektívát adtak.

A nap végén még megnéztem a Rajna partján azt a helyet, ahonnan a brit egységek maradéka a visszavonulást végrehajtotta a sikertelen hadművelet végén. A történelmi dráma helyszínén most családok piknikeztek a napsütésben – furcsa és ironikus volt a kontraszt. Oosterbeektől keletre, a wageningeni szállás felé végre egy erdős szakaszon vezetett az út, ami pár kilométer enyhülést hozott a napon való tekerés után.

Vasárnap - A levezető nap

Wageningen - Amersfoort, 55 km

Ez a nap már a hazajutásról és a tervezett látnivalók nyugodt meglátogatásáról szólt. Az előző napok hajtása után egy könnyedebb, 55 km-es távot terveztem. A sors (vagy a Google Maps) meghallgatta a szombati csendes panaszomat, hogy folyton városokban és beépített területeken tekerek, itt már sok zöld és árnyas szakasz következett. Az első megállóm Kasteel Amerongen volt, ahol csak egy gyors fotó erejéig álltam meg. Innen tekertem át a közeli Huis Doorn-ba, a kastélyba, ahol II. Vilmos német császár az I. világháborús vereség után száműzetésben élte le élete hátralevő részét. Érdekes volt a II. világháborús fókuszú túrán egy, az első világháborúhoz kötődő helyszínt közbeiktatni. A kastély és a park békés, nyugodt hangulatot árasztott, kitűnő hely egy rövid szusszanásra.

Reggeli a Huis Doorn parkjában

Ezután az útvonaltervező egy nagyjából 10 km-es "off-road" szakaszra küldött - volt itt minden: murvás erdei út, homokos ösvény, mezőn átvágó földút. Persze cserébe sikerült kicsit eltévedni és a sárral is megküzdeni, de hihetetlenül élveztem, hogy végre a természetben, emberektől távol tekerek.

A kalandok után a nap fénypontja következett, a Soest melletti hatalmas, egy repülőgép-hordozóra emlékeztető Nationaal Militair Museum. Erről a lenyűgöző helyről egy külön bejegyzés született.

A múzeumlátogatás után már csak egy rövid út vezetett Amersfoort Centraal állomásig, ahonnan vonattal mentem haza Delftbe. Összességében a túra, akárcsak a Market-Garden hadművelet, tele volt kihívásokkal, félresikerült tervezéssel és váratlan nehézségekkel, de a végén mégis egy felejthetetlen élmény lett. :)

National Military Museum, Soesterberg

Repülés- és történelemrajongóként kötelező programpont volt az egykori Soesterberg repülőbázison kialakított Nationaal Militair Museum (kb. Nemzeti Haditechnikai Múzeum) meglátogatása. A vadi új, 2 éve megnyitott intézmény, a volt repülőbázis betonjára épült. A kiállításról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, zseniális, nem volt könnyű eldöntenem, mi kerüljön ebbe a bejegyzésbe.

A légibázis színes történelemmel büszkélkedhet - már 1911 óta (!) repülőtér, ez volt Holladiában az egyik első. A 2. világháború elején a holland légierő Fokker D.XXI-einek bázisa volt, mielőtt a németek elfoglalták. A háború végére a szövetségesek használhatatlanná bombázták,az újjáépítés után pedig  (ironikus módon)  az amerikai légierő vadászegységei települtek itt. Az amerikai repülőtechnika teljes skáláját felvonultatva F-86F Sabre-k, F-100 Super Sabre-k, F-102 Delta Daggerek, F-4 Phantomok és végül F-15A/C/D Eagle-k is állomásoztak itt a hidegháború során. Az amerikai légierő végül 1994-ben távozott, utána holland helikopterbázis volt a reptér a 2008-as bezárásáig. Forrás: forgottenairfields.com

A múzeumépület extravagáns üvegborítású és ráadásul anyahajó alakú, még az ún. "sziget", a parancsnoki híd is megtalálható rajta. 

Már az épület megközelítése is izgalmas, a kifutópályán és gurulóúton keresztül érünk a bejárathoz, ahol a harckocsik első harctéri alkalmazásának 100. évfordulóját egy Leopard 1-es jelezte.

(Igen, leégtem. Ezzel az eggyel nem számoltam Hollandiában...)

Sajnos csak szűk két órám volt a kiállításon való végigszaladásra, így csak a legfontosabb dolgokat tudtam megnézni. A kiállítás rettentő jó, minden extrával, rengeteg audiovizuális 
effekttel és segédlettel, a filmek felét sem tudtam végignézni...

Nagyon alapos a tárlat, a középkorral kezd, az első teremben máris leesett az állam. Zseniális a megvilágítás és gyönyörűek az egyes darabok. A videó nem tudja visszaadni, ahogy a teljesen jellegtelen ajtón belépve egy középkori vért- és fegyvererdő fogadja az embert:

A kiállítás időrendben halad, tehát a középkorral kezd és onnan halad a a világháborúk és a  hidegháború technikája felé. A legkisebb gombtól a repülőgépekig minden darab gyönyörűen fel van újítva. Fontos, hogy a múzeum a kevés ritkaság kivételével a holland hadseregben egykor rendszeresített eszközöket tartalmazza csak, de ez a lista is bőségesen ad teret érdekes látnivalóknak.

Az erős felütés után sem adja lejjebb a múzeum, a következő részben kilépünk a fő kiállítótérre, ami körbefut a földszinten. Itt először a tüzérség, majd a repülők is sorra kerülnek.

Fokker D.VII, az I. világháború egyik legjobbja

Itt egy 2. világháborús légvédelmi állást szimuláltak

Ritkaságok is szép számmal fordulnak elő: Dornier hirdoplán, japán és szövetséges könnyű tankok, ráadásul a Renault FT17 tank még nyitva is volt, és nehéz elképzelni, hogy fértek el benne ketten...

A Dornier D24K hidroplán mai szemmel is egy hatalmas gép
(27 méteres a fesztávja, mint a korai Boeing 737-eseknek!)

Első világháborús Renault FT17

Szintén kuriózum a japán Type 97 Te-Ke

Egy felbontott T-55A

A B-25J Mitchell sokkal kisebb, mint hittem

Ez könnyű :)

Ezek mellett a V-1, V-2, a P-51D Mustang és a két Spitfire (Mk. IIb és Mk. IX) már alig lépte át az ingerküszöbömet :)

Továbbhaladva átlépünk a hidegháborúba: Gloster Meteor, F-84F Thunderstreak, Hawker Hunter, F-104 és F-5 vannak felfüggesztve a mennyezetre egy palástorsó manővert formálva.

A világháborúk utáni könnyű tankokat az AMX-13 és M24 Chaffee képviselte, majd jöttek a nehézfiúk a Centurion és a Leopard 2A6 képében:

A régen itt állomásozó F-15A és egy F-16AM képviselték a 4+ generációs vadászgépeket.

A jelenlegi típus az öregecske F-16AM Falcon, amit F-35-ösök fognak leváltani

Van itt minden, mint a búcsúban

Az emeleten rengeteg makett, és kiállítás volt, világháborús diorámák, filmek a  hadi taktika történetéről (a Napóleon-kori gyalogsági négyszög, várostromok taktikája és menete...). A holland hadsereget is erősen reklámozták, a pilótákkal és katonákkal interjúkat lehetett nézni.

Aztán hirtelen 5 óra lett és ki is zavartak, így sajnos csak nagy vonalakban tudok beszámolni a múzeumról. A rengeteg interaktív előadással, pár játékkal és a szimulátorral még végtelen ideig el lehet bíbelődni...

Szerencsére az épületen kívül még lehetett barangolni, így megnézhettem a kint kiállított F-86F Sabre-t és F-102 Delta Daggert is. Itt volt még Bréguet Atlantique, P-2 Neptune tengeri járőrgépek és Fokker 27 csapatszállító is (lent a vegyes képek között megtalálható).

F-86 Sabre

F-102 Delta Daggert sem lát minden nap az ember :)

Így végigszaladva is nagy élmény volt ennyi mindent látni élőben, ha "véletlenül a környéken jártok", érdemes egy fél napot rászánni!

További ömlesztett képek:

FT17 belső tere, igen, ez kb 2 méter mély

T-55A tornya kivágva

A modern kori szekció egy része

Fel van adva a lecke a szolnoki RepTár-nak, hamarosan oda is ellátogatok! :)

Az egyszemélyes Giro de Holland I.

*** Ez a beszámoló végül több részes lesz, hogy a képek és megfelelő mennyiségű szöveg is beférjen és fogyasztható hosszúságú legyen. ***

Már március óta tervezgettem ezt a túrát és végül május első hétvégéje verőfényesnek és melegnek ígérkezett, így felkerekedtem a Balaton-kerüléshez hasonló távolságú hétvégi túrámra. Az 1944-es Market-Garden hadművelet helyszínét már rég meg szerettem volna látogatni - ezzel ugyanis kipipáltam a II. vh. európai hadszínterének (amerikai) ejtőernyős bevetéseit (Normandia és Bastogne után), amit Stephen E. Ambrose Elit alakulat című, általam ronggyá olvasott könyve és a hasonlóan nagyszerű HBO minisorozat örökített meg. Külön ennek a hadműveletnek állít emléket a Híd túl messze van c. ikonikus film is. Itt beteszem Monty nagyon jó írását, illetve idéznék onnan egy kicsit, röviden összefoglalva a hadművelet célját:

"1944 szeptemberében a hadi helyzet már egyértelműen Hitler vereségét jósolta. A normandiai hídfőtől kelet felé nyomuló szövetséges hadak utánpótlása azonban megnehezült, így tempójuk lelassult. (...) Eisenhower tábornok végül úgy döntött, hogy Montgomery tábornagy ötletére Hollandián keresztül fogja megindítani újabb offenzíváját, mely szerencsés esetben akár karácsonyra véget vethetett volna az európai háborúnak.

A Market-Garden fedőnevű haditerv igen merész volt, amit súlyosbított a tény, hogy sietve készítették elő. Lényege, hogy a célkörzet legfontosabb hídjainak elfoglalására amerikai, brit és lengyel légideszant-erőket vetnek be, akik addig tartják ezeket, míg a brit 30. hadtest páncélos alakulatai meg nem érkeznek. Ha sikerül az átkelőket megtartani, akkor utána már gyerekjáték lesz a Siegfried-vonal megkerülésével benyomulni a Ruhr-vidékre, s a német iparvidék elvágásával már könnyebben kicsikarható lesz a végső győzelem. A kutyafuttában végzett előkészítés azonban megbosszulta önmagát (...)"

Hadműveleti térkép

Itt van egy részletesebb térkép is, de ebben könnyen el lehet veszni.

A hadművelet fő színhelyei, Arnhem, Oosterbeek és Nijmegen kötelező megállók voltak a listámon, erre fűztem rá a többi helyszínt: kastélyokat, múzeumokat és a szállásokat. Itt vannak az összeszedett látnivalók - hátha más is tervez menni arrafelé! Mivel volt rá 3 napom, így egy nagyobb szabású túrát terveztem, 2 éjszakára airbnb szállást is foglaltam. Az eredeti tervemet többé-kevésbé sikerült teljesíteni, és bár túlzó párhuzamot vonni, de sok hasonlóságot mutatott a túra a hadművelettel... na de ezt később kifejtem! Az útvonalat előtte otthon átnéztem, menet közben már csak a Google Maps telefonos alkalmazásra bíztam magam, a holland bicikliút-hálózat megbízhatóan szerepel rajta.

Itt találjátok a Google térképet, amin az útvonalam a látnivalókkal, több-kevesebb hibával szerepel. A teljes táv 210 km körül volt, a  térképnél kb. 20 kilométerrel több, mert nem mindenhol a legrövidebb útvonalat követtem (a gps track persze nem működött rendesen)

Éééés igen, végre sikerült beágyazni a térképet:)

Péntek - "a múzeum túl messze van"

s Hertogenbosch - Gassel - 80 km

Napi célok: Kasteel Heeswijk, Museum Overloon, Kasteel Tongelaar, Gassel (szállás)

Péntek reggel felkerekedtem és vonattal elutaztam Den Boschba (s Hertogenbosch), itt pattantam nyeregbe. Ugye a bringám egy városi 3 sebességes darab, ami önmagában nem is gond, hiszen Hollandia nagyjából egy tepsi :) a cirka 15 kg cuccal plusz jómagammal már nem volt olyan egyszerű a helyzet!

A célpont Overloon és annak a képek szerint ritkaságokkal teli haditechnikai múzeuma volt, innen még nagyjából 30 km-re volt a szállás. Sajnos a kiindulóponton városnézésre nem maradt idő, pedig Den Bosch önmagában megér egy misét, gyönyörű, régimódi belvárosa, épületei vannak. Számomra nagyon kritikus volt az első 60 km - meg kellett tennem 4 óra alatt, az overlooni múzeumhoz oda kellett érnem 15 óráig, mivel 17 órakor már zárnak. Ez a tipikusan holland nyitvatartási idő aztán az összes tervemet megnehezítette a jövőben.

Az időre nem volt panasz

Az első gond már a város elhagyása után jelentkezett - nevezetesen egész nap 20-25 km/h-s keleti szél fújt, erős széllökésekkel és nekem persze pont keleti irányban kellett haladnom a nap nagy részén, ez jelentősen lelassított. És utána rögtön egy fizikai akadály - a csatornán átvezető híd építés miatt zárva, ez 10 km kitérőt jelentett a következő átkelési lehetőségig és utána vissza az első megállóhoz, a kastélyhoz. A "bicikliút" pedig egy erdei terepbringa-ösvénynek talán még elment volna, persze lassítani minek, késésben vagyok.... "enyhe agyrázkódással" megérkeztem a kastélyhoz --- Ami persze zárva volt esküvő miatt. Mindenesetre kívülről persze körüljártam.

Kasteel Heeswijk Horeca

A szigorúan 15 perc nézelődés után újra nyeregben, végig keletnek, a szél ellenében a kisebb-nagyobb városkák láncán keresztül. Nem álltam meg szinte sehol, de így is lassan haladtam. Fokozatosan, de reménytelenül lemaradtam az útitervhez képest. Végül 8 kilométerre Overloon-tól fel kellett adnom, addigra rettenetesen elfáradtam (ez olyan 60 km-nél volt) és nem értem volna oda 16 óra előtt. Így a múzeum (stílusosan) túl messze volt... Északnak fordulva már sokkal könnyebben haladtam, az idő sem sürgetett. Persze megragadtam a lehetőséget, hogy az útbaeső Mill nevű kisvárosban kiállított Bréguet Atlantique egykori holland tengerészeti járőrgépet megnézzem, amire  egyébként csak véletlenül bukkantam rá a TripAdvisoron.

 

Bréguet Atlantique járőrgép Mill-ben

Ugyanitt egy elég ritka, kanadai Kangaroo APC (átalakított Ram II tank) van kiállítva emlékműként

Azt viszont még el kell ismernem, hogy jó dolgom volt, az út túlnyomó részén az úttestről leválasztott bicikliúton haladhattam, ami majdnem végig tényleg kifogástalan állapotú volt.

  

Variációk bicikliútra

Mivel a nap fő állomása kimaradt, így nagyjából a kisvárosok, tanyák, háziállatok és úgy önmagában a táj jelentették az egész napi látnivalót, erről elég nehéz hosszabban beszélni, de szép volt így is, érdekes volt látni. Az etap Noord-Brabant tartomány keleti részén vitt keresztül. Érdekes volt, hogy igazi "vidék" nem volt sehol - az út kisebb falvak láncolatán vitt keresztül, a házak mögött szántók, karámok voltak. Hollandia rendkívül magas népsűrűségével egyértelműen összefüggésben van ez, hogy nem lehet megművelhető területet parlagon hagyni - üvegház, szántó, karám vagy lakóépület, de hasznosítva volt. Egy-egy rövid erdősáv volt az üdítő kivétel. Ami még izgalmas, hogy az út során több, a tartományokat jellemző építészeti és egyéb jellegzetességeket is felfedeztem, így amikor másnap észak felé áthaladtam Gelderland tartományba, az épített környezet is változott... na de erről majd a következő részben!

Ironikus, de a túra ezen szakasza a névadó hadművelethez  hasonlóan a túl optimista és idő-kritikus tervezésen, rövid felkészülési időn és az időjáráson állt vagy bukott, és ezúttal nem sikerült a fő célomat, az Overloon múzeumot elérnem. Egyrészt elszámítottam magamat az útvonallal és időjárással, utólag átgondolva, ha a Eindhovenből indulok és nem veszem bele az útvonalba a Heeswijk kastélyt, meg tudtam volna nézni a múzeumot és még más, a Market-Garden szempontjából izgalmas helyeket is...

Cserébe az aznapi szállás kárpótolt, Gassel szélén az idősebb házaspár házában egy egész épületrész volt az enyém, kiadós reggelivel. :)

Végül egy kis galéria, helyhez kevésbé kötött képek, csak az érdekesség kedvéért:

A kisebb falvak már unalmasan hasonlóak, vörös téglás kertvárosi látvány, az összes kert szépen gondozott, lásd a hasábra vágott bokrokat lejjebb...

De van, hogy a kisváros közepén legel a birkanyáj

 

Több egzotikus háziállat is volt - őzek, pávák, alpakák, emuk (de mit kezdenek velük?)

na jó, DiCaprióra tényleg nem számítottam

Folytatása következik!

I'm fabulous